|
Lassan elfogadjuk, hogy semmi sincs ingyen. Az egészség is pénzbe kerül. De amit a rossz szervezés drágít meg, azt miért velünk fizettetik meg?
Egy bizonyos kor után itt fáj, ott görcsöl, valami meleg fürdő kellene és némi kezelés. Elmegy hát a beteg a régen házi-, ma családorvoshoz. Kórházi ellátásra nem vár hosszú hónapokig, a szállást, étkezést ("hotel szolgálatot") megoldja maga. Beutalót kér ambulanter és utazási utalványt. Az utóbbi nem jár, mert a kívánt fürdőhely másik megyében van. Beutaló TAJ számmal, adatokkal készül. Ebben a beteget jól ismerő doktor a szükséges vizsgálatok elvégzésére kéri tudós kollégáját. Papírral a kezében a beteg el. A szombatot, vasárnapot elsétálja, elvárosnézegeti, nincsen más dolga ugyanis. Hétfőn a kórházba be, ott sokan vannak ugyanazért. Türelmesen telnek az órák, a friss újságban alig van el nem olvasott cikk. Asszisztensnő jelzi, hogy a doktor úrnak negyed tizenkettőkor el kell mennie. Sebaj! Még csak tizenegy, addig bejut, ha szerencséje van.
Doktor ül, semmit se tesz csinos jobbkeze nélkül. Ő vissza. Ekkor legfontosabbként a név egyik elemét, a dr. vonatkozásait tárgyalják ki megfelelő részletességgel. Utána kis vizsgálat, némi kedélyes csevely, sokféle kezelés és két kiváltandó gyógyszer rendelése. Beteg megjegyzi, hogy most olvassa kiugrott orvosnak a vitaminok és ásványi anyagok fontosságáról szóló könyvét, doktornak arról lesújtó a véleménye, ellenben megemlíti, meg is mutatja, hogy sokkal inkább laikus Norbi könyve és készítményei... Beteg köszönés után ki. Ekkor beáll egy újabb hosszú sorba, ahol regisztrálják és sorszámmal látják el. Ezzel beül egy még sokkal hosszabb sorba. Itt már nem olvas, hanem bambán mered a képernyőre, ahol majdan az ő száma és ügyintéző kisasszony kódja lesz látható. Közben ott ebédidő. Fogy a személyzet meg a türelem. Egyszer csak mégis következik. Időpontok egyeztetése, pénz befizetése. Fél kettő. Enni is kellene már valamit, de előbb legalább a fürdőbe be. Némi úszkálás (a közös tornát lekéste!). Kedden viszont szigorú beosztás szerint következnek a kezelések. A maradék négy nap nem igazán elég a regenerálódásra, de szombaton lejár a hét, amit sokkal jobban ki lehetett volna használni.
A fenti példa azt mutatja, hogy ugyanazzal a dologgal, a kezelések kiírásával négyszer négyen foglalkoztak, miközben a betegnek itt fáj, ott görcsöl. Az érdemi kezelések száma csekély, időtartamuk alig néhány perc. Sokkal jobb szervezéssel, betegközpontú, az üresjáratokat mellőző ügyintézéssel minden olcsóbb és hatékonyabb lehetne. Vajon az egészségügyet mint nagyrendszert érintő reformnak az ésszerűsítés is része lesz? Azon kívül az is kérdés, hogy hány helyen kell majd jövőre azt a bizonyos vizitdíjat ledellázni és persze szabályosan be is könyvelni? Vagy elmegy a beteg kedve az egésztől és azzal járul hozzá a nagy egészhez, hogy otthon marad és nyög. Az legalább ingyen lesz!
|
