|
 Kevesen elégedettek a (mindenkori) mai fiatalokkal. Tárgyilagosan mégis meg kell állapítanunk, hogy közülük nagyon sokan tehetségesek, szorgalmasak. Akik tizenkét év tanulás után okkal bíztak abban, hogy a 4-5 egyetemre, főiskolára való jelentkezésük elfogadásához elegendő pontot szereztek. Középfokú és egy-két emelt szintű jeles érettségivel, közép- és felsőfokú nyelvvizsgá(kkal), tanulmányi és kulturális versenyekkel, középiskolai és azon kívüli elismerésekkel, mindenre nyitott személyiségükkel, töretlen lendületükkel, elhivatottságukkal, tenniakarásukkal... Most mégis csalódottan keresik a neten, hol lenne számukra a pótfelvételi fordulóban térítéses hely. Hol lenne számukra befogadó alma mater? Hol lenne az a felnőtt, akinek el tudnák hinni, hogy Magyarországon mégis értéke van a munkának, a szorgalomnak, a kitartásnak, értéke a tudásnak, az emberségnek, hogy ez az a föld, amelyen számítanak rájuk. Hogy az ő hazájukban nem csak ügyeskedőké, nem csak botcsinálta sztárocskáké, nem csak jó időben jó helyen lévőké a jövő!
Pécsi elit gimnázium érett fiataljait hallgatom. Nem véletlenül barátnők. Esetük - félő - tipikus. Íme, a történetük, megváltoztatott nevekkel.
Zsóka anyukája pedagógus, informatikus édesapja alig negyvenévesen kapott szívrohamot. Mindkettőjüktől becsületet, kitartó munkát látott. Ő tizenkét év alatt tizenkét kitűnő bizonyítványt szerzett, az érettségivel együtt tizenhármat. Zenét tanult, különböző kórusokkal bejárta a fél világot, versmondással korán kitűnt, többször kérték Kazinczy-díjasként műsorközlésre, televíziós "bemondásra". Nyaranként dolgozott, pénzt keresett utazásra, erre-arra. Érzékeny, sokat olvasó, érdeklődő, aki humán pályára készült. 133 pontja kevés volt. Hogyan tovább?
Mara éles szemű, kritikus, okos, szellemes egyéniség. Tanulmányai egy pillanatig sem okoztak neki nehézséget. Két nyelvből abszolvált nyelvvizsgát, gyakran tolmácsolt. És mellesleg besegített grafikus szülei vállalkozásába. Ha kellett, kertet épített, ha kellett, dekorált, ha kellett, a szomszédék gyerekeit korrepetálta. Most is döntött. Külföldön próbálkozik. De vajon életvitelszerűen visszajön-e valaha?
Boglárka művészlélek, szülei is azok. A gimnáziumi tanulmányokkal párhuzamosan végezte el a konzervatóriumot, kitűnően. A sok szereplés nem akadályozta meg abban, hogy mindent maximálisan teljesítsen. De ahhoz nem volt elég, hogy bekerüljön a legnagyobbak közé. Egyelőre szimfonikus zenekar várja. Képességei alapján azonban szólista karrierre számított. Vajon befut-e még?
Edit "csak" jelesen érett, egy négyese volt, de matematikából és történelemből felső fokon is ötöst kapott Miközben: két közpfokú nyelvvizsga, jogosítvány, országos népdaléneklési verseny első helyezése, két Helikon aranyérem (ének, drámajáték) gazdagítja, miközben egy délszláv zenekar szólistája és tagja egy magyar néptáncegyüttesnek. Belefogott anyanyelvből egy OKTV dolgozatba is, de az időközben megemelt ponthatárok miatt nem folytathatta. Nincs előtte akadály: pörög, utazik, Kapolcs, POSZT, minden érdekli. Kórussal eljutott Angliába, Japánba - többek között. Nyáron pénzt keres: újságkihordás, ablaktisztítás édesapja cégénél, ugyanott adatbeviel számítógépes könyveléshez, máskor anya- és csecsemőotthonban teszi a dolgát. Igazi mai fiatal. Most azonban valami megbicsaklott: a felnőttek világa hamis színben tűnik föl előtte... Ki vagy mi segíti át az első igazi csalódásán?
És pótlólag említsük meg osztálytársuk, Karcsi esetét. Olyan éles az esze, mint a borotva. Szinte észre se vette, hogy leérettségizett. Semmi izzadtság, semmi nyűgösködés, csak a sok-sok ötös. Mindig, mindenből. A pécsi fiút elsőre felvették közgazdásznak - hét határon túlra, Szolnokra. Annyira gazdag ez az ország, hogy szülővárosát megkerülve a Tiszántúlon kollégiumot, útiköltséget és egyebeket térít. Logikus, ugye?
|
