|
 Pécsett az Ifjúsági Házban - szokásukhoz híven - sok fiatal, többnyire középiskolás (és néhány felnőtt) jött össze május utolsó napján. Találkoztak, beszélgettek és vártak valamire. Nem véletlenül, hiszen ez alkalommal két zenekar mutatkozott be nekik.
Az első csapat Dusnokról érkezett (egyik tagjuk itteni egyetemi hallgató). A meghökkentő nevű Őstermelők páratlan ritmusú délszláv zenét játszott. Hangszereiken (gitár, harmonika, basszusgitár, dob, ....) szerb, macedón, bolgár és szerb cigány dallamok szólaltak meg igen technikásan, kiváló színvonalon. Két számuk sikerét egy pécsi érettségiző lány éneke emelte. A legszebb az ének-harmonika duett volt.
Némi átrendezés után a Leöwey Klára Gimnázium rockzenekara következett több saját szerzeménnyel, átdolgozásokkal. Sőt a ma már klasszikusnak számító Pinck Floyd egyik nótáját is el merték vállalni. A két együttest a jó színvonalon és a lelkes muzsikáláson kívül a közös énekes személye kapcsolta össze.
A fiatalok "a kocsmában" otthonosan viselkedtek. Legtöbbjük élvezte a zenét, mások jöttek-mentek. Ez azonban nem volt zavaró (a Házban egyidejűleg más program is zajlott). A halk szó, az udvarias gesztusok, a saját közeg keresése természetes velejárója a diáklétnek. Az azonban nem, hogy túlságosan sok sör folyt le mind a fiúk, mind a lányok torkán. Tudtommal létezik olyan rendelet, mely szerint kiskorúakat nem szabad szeszes itallal kiszolgálni. De ki és mikor szerez ennek érvényt? Illetve: mit szól a csemetéjét zsebpénzzel ellátó szülő, ha megérzi gyermeke lehelletén, hogy nem kólát fogyasztott?
És még egy utólagos megjegyzés!
A sör "eredményeként" a mellékhelyiségben egyidejűleg több dolog folyt. Említésre méltó a fiatalok megszokott hangos kakaskodása. Amikor egyikük észrevett egy más korosztályba tartozó belépőt, igyekezett azonnal csendet, rendet teremteni, miközben elnézést kért a hívatlan vendégtől. - Hagyd, fiam, én is voltam fiatal! - így a válasz. Az ifjú megdöbbenve fordult felé: - Mit tetszett mondani? - Csak azt, hogy annak idején mi sem voltunk különbek! - hangzott ismét, mosolyogva. A fiú álmélkodásában ekként nyugtázta a számára meglepő fordulatot: "Végre egy igazi úr, az első, akivel életemben találkoztam!"
No comment.
|
