|
Anyák napján este mutatta be a Duna Televízió az A szeretet erejével című elgondolkodtató francia filmdrámát.
A film - kevés jelenet kivételével - egy szikár női börtönben játszódik. A főhős, Nicole gyanú alapján kerül ide, egy tanú ugyanis látta őt meggyilkolt menye lakása előtt. A jól menő étterem szakács tulajdonosa előbb tagad, ügyvéd barátja előtt is titkolózik, végül a néhány hónapi előzetes után sok évre elítélik. Mi történt a valójában ártatlan asszonnyal? Miért vállalta magára a szörnyű tettet?
A rendező az egy-két mondattal elmesélhető történet részletezése helyett (Nicole-nak sok munkája mellett kevés ideje jutott a fiára, aki kábítószerfüggő lett, kitartottja később áldozatává vált feleségének. Édesanyja, aki előbb elítélte ezt a felelőtlen életmódot, végül egy börtönbeli fájdalmas találkozás hatására, a szeretet parancsa szerint dönt: magára vállalja a űnt, azzal együtt a büntetést.) Az fontos ehelyett, ami a személyiség mélyén történik. Ennek a nem mindennapi anyának törékeny testében olyan erős lélek lakozik, amely - ha későn is - képes maga helyett a sokk hatására jó útra térő fiára gondolni, rajta segíteni. Még a börtönévek sem telnek számára értelmetlen önsajnálattal. Ellenkezőleg: megszelídíti gyilkos, naphosszat magnóját bömböltető szobatársát, főzőtanfolyamot szervez rabtársainak, saját készítményeivel előbb látszólag korrumpálja az őröket, valójában emberségesebbé, megértőbbé formálja őket. Így a börtön falain belül lévő mikrovilág, a kintinek egyfajta lekicsinyített mása azt bizonyítja, hogy a legkétségbeejtőbb helyzetben is képes bárki embernek maradni, embernek lenni - a szeretet erejével.
Tovább tágítva a dolgot: édesanya számára nincs rossz, véglegesen eltaszítandó gyermek. Számára a megtévedt, a bűnbe sodródott is szerethető, segíthető, vétke megbocsájtható, jóvá tehető. Csak el kell kezdeni. A pozitív változás első lépcsője: a belátás, bevallás, amelyből egyenesen következik a megtisztulás, az újrakezdés. Nehézségekkel, buktatókkal, de nagy-nagy elszánással. De akkor mégis sikerrel, ha az alagút végén érte nyúl két kéz. Az anyjáé.
|
