|
 Fiúk, lányok, szőkék, feketék, egykék, nagycsaládból jöttek, tizennyolc-tizenkilenc évesek. Ma az köti össze őket, hogy az első igazi erőpróba előtt állnak akkor is, ha nyelvvizsgán, egy-két tárgyból előrehozott vagy nemzetiségi nyelvből tett érettségin, jogosítványszerzésen szerencsésen túljutottak. Tegnap őket köszöntötték családtagok és barátok, tőlük búcsúztak el tanárok és iskolatársak, holnap pedig rájuk figyel az ország. Rájuk, a maturanduszokra. Rájuk, a jövőt majdan vállukon cipelőkre. Rájuk, akik tehetségükkel, szorgalmukkal kivívták maguknak ezt a státuszt. Rájuk, akik előtt alig pár óra múlva - szigorú feltételek között - felnyitják a magyar irodalom remélt, netán rettegett három tételét rejtő BORÍTÉKOT...
Mit mást mondhatnék nekik, mindegyiküknek, mint a hozzám nagyon közel állónak? Vagyis:
Ballagáskor visszanéz az ember. A szívével. De ballagáskor előre is tekint. Az eszével. És ezt látja:
- amikor pici voltál, te lettél a család boldogsága....,
- amikor mindenkire és mindenre rácsodálkoztál...,
- amikor bármit lerajzoltál, elénekeltél, eltáncoltál, elmeséltél...,
- amikor megtanultad, hogy az állatokat gondozni is kell...,
- amikor a vízben úgy érezted magad, mint a szárazföldön...,
- amikor legyőzted a lámpalázat...,
- amikor egyre több dolog érdekelt és mindent tudni akartál...,
- amikor a barátok között válogatni és választani mertél...,
- amikor tapasztaltad, milyen jó munkával pénzt keresni ...,
- amikor azt kutattad, ki vagy és mi a dolgod a világon...,
- amikor egyre tágabbra nyílt előtted a világ...,
- amikor érdekelni kezdtek más emberek és a más szokások...,
- amikor nem szégyellted a könnyeidet, elhagyván első iskoládat...,
- amikor élvezni tudtad a természetet, a szabadságot...,
- amikor megérintett mások tragédiája...,
- amikor átérezted, mi az empátia és a szolidaritás tettekben...,
- amikor megerősítetted a helyedet többféle közösségben...,
- amikor egyre világosabbá vált jövőbeli életed, pályád, sorsod...,
- amikor mind tudatosabban próbáltál saját útra lelni...,
- amikor nem szédített meg a siker és nem keserített el a kudarc...,
- amikor kivirágzott szívedben a szerelem...,
- amikor sikerült gyermekien őszintének maradnod...,
- amikor reálisan és kritikusan, de mindenre nyitottan gondolkozol...,
- amikor megérted, hogy az életet a halálra az ember ráadásul kapja..,
- amikor maximalista vagy, mégis örülni tudsz minden apróságnak...,
- amikor nem félsz változtatni a körülményeken, ha kell...,
- amikor bízol az emberekben, de elkerülöd a hamisságot...,
- amikor nagy dolgokban pontos az értékítéleted...,
- amikor adni is tudsz már, nem csak elfogadni...,
- amikor fontos lett számodra haza, hagyomány, anyanyelv, hűség...,
- amikor képes vagy élni, de vissza nem élni lehetőségekkel....,
- amikor alkalmazkodni tudsz emberekhez, helyzetekhez...,
- amikor törvény az adott szó, az ígéret, a becsület és a jellem....,
- amikor kitartó és igényes vagy tanulásban, munkában...,
- amikor képzeletbeli tarisznyádban benne van minden...,
- amikor nem rémít, hogy nincs benne minden, hiszen a legtöbb dolog
jórészt rajtad múlik...,
... akkor, ha szívünk szakad is bele, el kell, hogy engedjünk, hogy elballagj, hogy a magad útját járd, hiszen nemcsak nagylány (nagyfiú) vagy, hanem felelős felnőtt. Indulj hát és légy boldog!
|
