Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


"Csak a hétköznap maradandó..."

 
                                                      

Negyven év - egy emberöltő. Negyven év - sok munka, sok öröm. Negyven év - útravaló és emlékek tárháza. Negyven év - egy komlói középiskola életkora.  Kezdetben Steinmetz Miklósról elnevezett, később Kazinczy Ferencre magyarosított,  három éve  a  megyei fenntartásba került,  Nagy László nevével fémjelzett, összevont középfokú intézményegységek egyike. Köznyelven a Kazinczy, ahol az eltelt évtizedek alatt annyian tanítottak és tanultak, annyian szereztek tudást, kaptak szakmát, éltek át diákszerelmeket, élményeket, örömöket és persze kudarcokat.

Fotó: Szeledi József
Valamennyien hónapokon át készültek az ünnepi alkalomra, a színházban tartott ünnepélyre, melyet a voltak és a maiak, a meghívottak és az érdeklődők közül számosan megtiszteltek érdeklődésükkel. Mert visszanézni jó, elérzékenyülni nem szégyen, együtt lenni semmi mással nem pótolható érzés. Újra vagy végre egymásra lehet találni, a közösen formált alma materre emlékezni, beszámolni arról, ami közben történt, s meg- tervezni a következő találkozót, az ötvenediket. Mert az máris itt kopog az ajtón...

Fotó: Szeledi József
Rendhagyó módon nem volt ünnepi beszéd. A színpadot fiatalok foglalták el, diákok s köztük egy tanár, aki velük együtt szinte lubickolt a szívesen vállalt feladatban és persze a tetszést kifejező tapsban.  Versben, prózában, zenében és vetített képekben lepergett mindenki előtt a múlt. Az építkezés, a sártenger, az átadott és belakott intézmény. Felnőttek és gyerekek "modern és jó iskolát akartak, gazdag és sokféle tevékenységgel", amelyet nem készen kaptak valahonnan, hanem évek munkájával, megfeszített akaratával megteremtettek - semmiből egy új világként -, közösen. Akik itt végeztek, azok megtanultak valamit, valami fontosat, a legfontosabbat: tartást, emberséget, szolidaritást. Amit az egyik szereplő költői szavakkal így fejezett ki:
                           Ne légy türelmes, hogyha megaláznak,
                           Igaz hitedet védd, ahogy tudod...
                           Gyűlöld az önkényt és az erőszakot...
                           S ha tenni kell, ne késlekedj sokat...


Igen, így volt, amikor a gyakorló vagy már végzett egészségügyisek  a betegágy mellett enyhítették az elesettek szenvedését, amikor önkéntes vöröskeresztes tevékenységet végeztek, amikor időseket patronáltak, amikor kulturális, sport- vagy tanulmányi téren jeleskedtek. Amikor a közgazdaság iránt érdeklődők tanirodájukban készültek későbbi pályájukra, ahogy a mostani akkreditált képzésben részt vevők szintén komolyan veszik későbbi feladatukat, az intézménykommunikátorságot. A legtisztább iskola, a legkulturáltabb tanulók, az egyik legösszeforrottabb tantestület, a legjobb konyha, a leg...leg...leg... Akár Komlóról, akár vidékről jönnek az elsősök (100 férőhelyes a kollégium), hamarosan mind tagjai lesznek a nagy családnak. S ez így van jól!

Fotó: Szeledi JózsefNem véletlen, hogy a  megemlékezés két blokkból állt, az első az iskoláé, a másik a nemzeté, lévén március tizenötödike előestéje. A magvas gondolatokat népdaléneklés, tánc és modern zene váltotta. A szép estének azonban nem volt vége. Páva Zoltán polgármester, országgyűlési képviselő meleg szavakkal méltatta az alkalmat. Nem üres kézzel jött: ajándékot hozott az iskolának,  tortát a szereplőknek és az ünnepséget kézben tartó igazgatóhelyettesnek, dr. Baán Mihálynénak. Külön is köszöntötte Szabó Józsefné és Velényi Zoltán pedagógusokat, valamint Gyöngyösi Mária gazdaságvezetőt. Az igazgató úr, Rendeki Ágoston pedig a különböző versenyeken, pályázatokon nyertes diákoknak hirdetett eredményt.


Magam egy "nem    reprezentatív" felméréshez arra kértem a 10/c osztály néhány  tanulóját, írja le véleményét az iskoláról és/vagy a műsorról. Íme néhány  vallomás: "A sikeres érettségi után az ötöd- és hatodéven olyan szakma tanulására van lehetőségünk, amit felnőttként szeretnénk csinálni." "Jó a közösség, remek barátokat szereztem,  a tanárok is normálisak." "Az előadás jó volt. Sok mindenre ráébresztett. Örülök, hogy itt lehettem."

 

Publikálta
null