Így ér véget az egyik ismert színdarab. Okos enged, ... tartja a népi mondás. Igen, végre nem presztízs, nem gőg, nem erőfitogtatás döntötte el, hogy melyik nagy párt mikor tartja nagygyűlését Budapesten! A felelősség az emberek, a választók (és nem választók) nyugalmáért, az ország rendjéért és biztonságáért többet ér mindennél. Nem meghátrálás történt hát, hanem a helyzettel és a körülményekkel adekvát, körültekintő és előrelátó döntés született.
Ezekben a napokban ráébredhetünk mindannyian, hogy ugyan a választás tétje nagy, sokunknak nem mindegy, hogy megfontolt és teljesíthető program vagy a problémák másféle megközelítése határozza-e meg az elkövetkező négy (vagy húsz, Mikola úr?) évet. Mégsem a pártok első vagy második helyezése a legfontosabb, hanem Magyarország előrehaladása, felzárkózása a legfejlettebbek közé, lakosságának fokozódó jóléte, élhetőbb élete, tartósabb egészsége, munkára, teljesítményre alapozott gyarapodása, viselkedésbeli és gondolkodásbeli kulturáltsága, a most élők és a megszületendők jogos optimizmusa. Hogy végre ránk köszöntsenek és tartósan velünk maradjanak a XXI. században valóban kiteljesedő boldog békeidők, miközben értelmüket vesztik a határok ember és ember, nemzetrész és nemzetrész, ország és ország között! Hogy ne ellenségei, hanem felebarátai, ne legyőzendő ellenfelei, hanem egy irányba húzó csapattársai legyünk végre egymásnak, akik meg tudnak és meg akarnak egyezni. Mert másképp, mint oldott kéve, széthullunk, elveszünk
|