|
 Valamikor ez fontos kérdés volt, hiszen március idusán napsütéses rügyfakadáskor a természettel együtt az emberek lelke is újjászületett az akkori Európa közepén, Magyarországon. A lányok fehér térdzokniban, frissen mosott hajukban színes szalagokkal, keményített pördülős szoknyában, a fiúk amúgy mezítlábasan, klottgatyában mentek ünnepelni a korábbi fiatalokat, a példaadó forradalmárokat. Petőfit, Jókait, Vasvárit, Degrét és a többieket.
És mi van ma? Olvasom az egyik hirdetőben a programot: fáklyás fevonulás, ünnepi beszéd, majd napokon át újabb találkozások más-más helyszínen, más-más előadóval elsősorban a narancsot kedvelőkre számítva. A balos felhívás szerint a piros szekfűsök jönnek össze: beszédet hallgatni, koszorúzni, múltat idézni, előre tekinteni. A múlt ismert, a jövő nem eléggé világos. De mi van ma?
Félek, egyre jobban a kampány eldurvulásától, sorsfordító események, történelmi személyek, elvek, egykor volt igaz gondolatok kisajátításától, elferdítésétől. És legjobban a kettészakított ország össze nem forraszthatóságától. Pedig akkor, 1848-ban a híres tizenkét pont egyike éppen az únió volt Erdélyre és az anyaországra vonatkoztatva. Ma meg egy haza két feléről van szó. De ki hallja meg ebben a jelen problémáját, gyógyíthatatlan betegségét? Nincs más, aki segíthetne a bajon, mint mi magunk. Ha belátnánk, hogy ütött az utolsó óra. Ha belátnánk, hogy az ellenszérum nem a patikában kapható. Ha akarnánk, ha mernénk megtenni a fontos lépéseket egymás felé. Mindegy, ki próbálná meg az elsőt! Csak tenné már VALAKI. AKÁRKI. Csak tenné végre...
 Most viszont - szerencsére késői tél van, hideg és sok hó. Az utak nehezen járhatók, a szívek dideregnek. Maradunk hát otthon, magunkba zárkózva és csupán nosztalgiával gondolunk a régi szép napokra, amikor bár esett az eső, mégis mertek választani, hogy rabok legyenek-e vagy szabadok. Nem érdemel sem jó kedvet, sem bőséget az a nép, amelyik nem hajlandó a közös ügy érdekében közösen tenni, amelyik nem képes megérteni és követni '48 messze hangzó, egyetlen, mindannyiunkat tettekre hívó, örökké érvényes üzenetét!
|
