|
Pénteken a komlói Kenderföldi Általános Iskolában tartott előadást ének szakos pedagógusoknak Király Katalin szaktanácsadó tanár-karnagy. Fő munkahelye Egerben van a főiskola gyakorló iskolájában mint ének-zene, tánc- és drámapedagógus (másik szakja: történelem), aki a hallgatók módszertani felkészítésével is foglakozik. Kodály mester metodiájának elkötelezett híve, aki mindig azon töri a fejét, hogyan lehet a nagyon kevés (heti 1 azaz egy) órában minél többet minél élményszerűbben adni a gyerekeknek, akik - elhalványulva bennük az általános iskola épülete, valamikori tanáruk neve - arra mindig emlékezni fognak, hogyan énekelték kánonban ezt a dalt, kóruspróbán azt a művet, milyen képek, történetek elevenedtek meg bennük a barokk fúga vagy romantikus opera részletének hallgatása közben...
Az előadó - a  Muzsikáló nagyvilág 5-8. osztályig című énekkönyvek, a Zengő hangképző és egyéb szakmai kiadványok szerzője - szerint az ének (hiába iktatják órarendbe, hiába kerülnek vele kapcsolatban érdemjegyek a bizonyítványba), nem egy tantárgy a többi között, hanem öröm. És hozzáteszi: nem véletlenül része az ének, a zene életünk minden jelentős eseményének a születéstől a halálig. Az óráknak sem lehet tehát más célja a készségfejlesztés (a zenei írás-olvasás megtanítása), a hazafias és érzelmi nevelés, a közösségformálás, a be-becsepegtetett kultúra közvetítése mellett, mint az önfeledt öröm, a rácsodálkozás, "az én is tudom, én is merem, én is akarom csinálni" korábban valahol a mélyben szunnyadó késztetés felszínre hozása. Mindezt nem tudományosan fejtegette Katalin, hanem közös éneklésre buzdítva a hallgatókat, sok-sok gyakorlati példával, rengeteg ötlettel bizonyította is. Azt mindenkor hangsúlyozta, hogy csak a pozitív motíváció, a rengeteg dicséret, a legkisebb eredmény elismerése vezet a célhoz.
 A találkozás nívóját bizonyítja a házigazda szerepét betöltő iskola igazgatójának, Király Istvánnénak a személyes részvétele mellett Kópicz József tanár úr szervezőmunkája és mindenre kiterjedő gondoskodása. És ne hagyjuk említés nélkül, hogyan méltatta a vendégek között helyet foglaló Tóth Ferenc Liszt-díjas karnagy fennhangon Katalin minden mondatának életszerűségét, óriási tapasztalatát, hitelességét. Aláhúzva annak elhangzott megjegyzését, miszerint tényleg ne dolgozni menjünk az iskolába, hanem örömet adni és örömet kapni. Ehhez azonban a ma pedagógusának a jelenleginél sokkal nagyobb el- és megbecsülésre volna szüksége és több olyan "gyógyírra, amilyet ez az előadás nyújtott".
Egy másik Liszt-díjas hallgató, Tillai Aurél egyetemi tanár így fogalmazott: "Király Katalin felfedező útra vezetett bennünket. Ez lehetne a zenetanítás célja: tágra nyílt szemmel és befogadó szívvel sétálni egy olyan országban, ahol gazdagabb és boldogabb életet élő emberek világát ismerjük avatott vezető segítségével."
|
