|
 Farsang havában, a bálok évadján nem állom meg (ahelyett, hogy víg zenére hajnalig ropnám a táncot), hogy ne nézzem meg a tükör hátoldalát. Megnéztem s most elmondom, mit láttam.
Amikor kint ismét zordabbra fordult az idő, amikor sok embertársunkban csak a jótékony szociális mukások tartják a lelket meg az a kis tea, amit beléjük diktáltak, amikor sok család a legjobb akarattal sem tud fűteni, mert nincs miből, amikor kölcsön nélkül nincs hóvégi bevásárlás..., akkor hazánk elitjének az okoz fejtörést (fejfájást egy pillanatig sem!), vajon milyen toalettben jelenjen meg valamelyik társasági rendezvényen. Mint amilyen a puccos Operabál (uraknak frakk vagy szoking, hölgyeknek nagyestélyi kötelező).  A belépőjegy érvényes a nevében említett aktuson kívül a páholyban elfogyasztandó vacsorára 250-300 000 forintért. Természetesen személyenként. Az ún. sétálójegy nem jogosít leülésre és vacsorára, viszont tulajdonosa láthat és láttathatja magát, találkozhat még nála is fontosabb emberekkel. És itt most érdemes megállni, mert - kérem szépen - a belépőjegy mellett az ember előkelő szalonban megrendeli öltözékét, megfelelő kiegészítőkkel együtt az se semmi. És akkor még tegyük hozzá a frizurát, a kozmetikus csodatévő machinációit, a pafümöt, az ékszereket, a sofőrt vagy az időre rendelt taxit. Magam matematikából mindig gyenge voltam, de mindez együtt az annyi, mint... és beszorozva a családtagok számával és az első bálozó tinédzser (pardon: kisasszony) táncóráinak és egyebeinek a költségeivel. Tudjuk, persze, hogy tudjuk, a bevétel egy része jótékonysági célt szolgál. Egy része, talán. De a magamutogatás,a nagyzási hóbort, a ki ha én nem látványos kiélése sokkal fontosabb. Ehhez már csak a szintén exkluzív helyen megrendezett divatbemutató fogható. Egyik nyertese a megadott-elvárt százalékon majdnem alul szereplő MDF frakcióvezetője és nadrágkosztümben feszítő felesége. Még el is hiszik magukról, hogy mindezt megszolgálták. Tanulással, munkával, tehetséggel, önfeláldozással, megint munkával stb. Ahogy a II. kerületi polgármester úr is, akinek csak a cipője is belekerült testvérek között ... szóval annyiba. Tökéletesen áll a frakk, minden a helyén, csupán az a baj, hogy nem látom a szerénységet, a visszafogottságot, ahogy hiányolom az igazi teljesítményt is. De feltűnő volt (némi stíluskeveréssel) a hajdani tornászból lett politikus feleség is, aki amúgy, nyilván fázott, azért vett magyar mentét a hosszú ruha fölé.
Nem sorolok föl mindent és mindenkit. Irigy nem vagyok, de felháborít sok dolog. Csak azt mondom: aki megkereste a rávalót üzletemberként, Győzikeként, sztárügyvédként, az még csak...csak... Akinek a bére azonban a költségvetést terheli, az nézzen magába! Ne rágja vacsora helyett a küszöböt, ne járjon füstölgő Trabanttal, ne vásároljon turkálóban, de tudja, hol az a határ, amely a jó ízlést és a jó erkölcsöt nem sérti. Mértéktartó legyen mindenben, ne irritáljon milliókat kivagyiságával. A politikus létet szavazóinak bizalmából kapta. Munkára, szolgálatra, közös boldogulásunk elősegítésére, nem erre!
|
