|
 A komlói Polgári Kaszinó dr. Papp Lajos szívsebészt hívta vendégül, aki a színházban találkozott sok volt betegével, kollégájával és az előadására kíváncsi számos hallgatóval. A program mottójaként Németh László szavait idézték a szervezők: "A jelen nem kor, inkább válaszút. Az a pillanat, amelyben jövőt választunk. S hogy mifélét, ezen méri a történelem egy-egy korszak értékét." (Ez az aktualizált néhány szó előre sejtette, hogy nem csak szakmáról, nem csak tudományról lesz szó.)
 A kissé különc megjelenést hamar elfeledtették-elfogadtatták a gondolatok, a kutató tudós és a gyakorló szívsebész vitatkozó-érvelő mondatai. Kezdetben saját pályáját, törekvéseit vázolta föl. Abból indult ki, hogy a tálentum csak lehetőség. Annak kibontása, kibontakoztatása sok tanulással, munkával és rengeteg gyötrelemmel jár. Szívgyógyászként mindig arra törekedett, hogy magára vegye, megértse mások fájdalmát és enyhítsen rajta. Szikével, gyógyszerrel, életmódtanácsokkal, odafigyeléssel, jó szóval. A gyógyulás folyamata azonban csak elkezdődhet az orvos segítségével. Az igazi csoda az ember saját öngyógyító képességével, akaratával és erőfeszítésével, nemegyszer önmaga legyőzésével és újra felépítésével valósul meg. A gyógyulás, a regenerálódás a bizonyítéka annak, hogy a természet, csak a természet teszi ily bölcsen a dolgát, az orvostudomány pedig csak a kezdeti energiát adja meg hozzá. Ez - tudjuk jól - közel sem annyira elhanyagolható tétel ebben a rendkívül bonyolult, soktényezős folyamatban, amint azt a professzor szerényen érzékeltetni próbálta s aminek a megfejtésére egész eddigi életét szentelte.
Ezután az egészség, az egészség-megőrzés és a táplálkozás összefüggéseit taglalta, sokszor élesen vitázva "tudós doktorok" állításaival. Szerinte a margarin-vaj, olaj-zsír, koleszterin-tojás, túlzott sóbevitel és egyebek vitájában a szervezet természetes igénye, a régen bevált tartósítási és élelmiszer-készítési eljárások kiállták az idő próbáját, tehát követhetők. Arra mindenképpen figyelni kell, hogy bármilyen tetszetős a sok távolról behozott zöldség, gyümölcs, ha termesztésük folyamán történt túlzott vegyszerezése (műtrágya, növényvédelem stb.) ártalmas. Mivel ez a fogyasztó által ellenőrizhetetlen, érdemes elkerülni őket. Sejtjeinknek, szöveteinknek azonban rengeteg ásványi anyagra és nyomelemre van szükségük, részesítsük előnyben a hazai aszalt gyümölcsöket, és ne féljünk itthoni szőlőből készített (nem pancsolt!) borok mértékkel való fogyasztásától sem! A kenyerek közül kiemelte a tönkölybúzából készültet, melynek hasznosanyag tartalma vetekszik a csecsemő számára nélkülözhetetlen anyatejével! Még az egyre terjedő allergia is megelőzhető helyes táplálkozással, ahogy az a népi tapasztalaton alapuló bölcsesség sem elvetendő, miszerint az embernek - főleg gyermekkorában - több kilónyi szintén természetes piszkot kell megennie, hogy szervezete kellően felkészüljön a való védekezésre.  A témakörrel kapcsolatban az előadó kiemelte a tiszta víz, az ásványvíz (hazánk kincsei!) jótékony hatását, mind külső, mind belső használatra való alkalmasságát. Ugyanakkor hiába a természet erőinek, kincseinek birtokba vétele, hiába az immunrendszer lehetőségeinek csaknem határtalan kiaknázása, ha mindez nem párosul önmagunk elfogadásával és a többi ember, mindenekelőtt a szűkebb környezet szeretetével. Ez a gesztusokban, odafordulásban, segítőkészségben megnyilvánuló gondoskodó szeretet teszi képessé a beteget, a gyógyulófélben lévőt és a ma még egészséges embert arra, hogy célt és értelmet kapván, a saját erejét is mozgósítsa az egyszeri és megismételhetetlen élet határainak meghosszabbítása, minőségének javítása érdekében. Ebben az összefüggésben még a csönd embernemesítő, gondolkodásra, elmélyülésre serkentő voltáról elmélkedett Papp doktor...
Nem lehet, nem szabad az élőbeszéd és a személyiség varázsától átfűtött előadást a puszta ráció alapján - akaratlanul lekopaszítva - visszadni. Hiába is próbálnám, úgyse sikerülne. Azt viszont megjegyzem, hogy legnagyobb hatást és közbetapsolással jelzett egyetértést akkor könyvelhetett el a professzor úr, amikor a tőle elvárható útról lekanyarodott. Amikor nemcsak azt akarta fölvállalni, amit orvosként tehet azért, hogy ne maradjunk a világstatisztikában elsők a szívhalálozásban, a korai öngyilkosságban, ne álljunk első-második helyen a 20-40 év közöttiek tragikusan végzőső daganatos betegségében, hanem át-áttévedve a politika területére, szépen hangzó "a magyar föld el nem adható külföldieknek" féle kitételekkel élt.
Nem kell kampány, elég a tiszta szó!
|
