A hónap harmadik napján köszönthettük a ma egyik legdivatosabb Balázs nevet viselőket. Szent Balázs régen a betegek, a fájdalomtól szenvedők védőszentje volt. Hozzá fohászkodott Balázsolás című versében a ráktól már beszélni sem tudó Babits Mihály. Tőle szerette volna a megnyugtatást hallani, miszerint "nem is olyan nagy dolog a halál."
Márciusban pedig a diákok indultak útra. Jelmezeikbe bújva minden házba bekopogtak Énekelttek, verseltek a háziaknak, cserébe pedig kisebb-nagyobb adományokat, szalonnát, kolbászt, aprópénzt gyűjtöttek, megszerezvén így további tanulmányaik költségeit. Ezt a népszokást többek között Kodály Zoltán dolgozta föl a Gergely-járás című kórusművében.
A legnagyobb, legtöbb vigasságot adó, tánccal, zenével egybekötött mókázás a "fársáng" ideje, amikor minden "dámának" párt kellett (volna) találnia - ahogy Csokonai Dorottyájában olvasható. Hazánkban a leghíresebb farsangolásnak Mohácson lehetünk tanúi, kis szerencsével - résztvevői. A délszlávok, a sokacok ijesztő álarcai, sokszor dévaj tréfái, játékai végén jelképesen tűzgyújtással elűzik a telet, köszöntve a rügyfakadással érkező új tavaszt. Ilyenkor mindenki örülhet a természet közeli ébredésének, de előbb még a móka, a kacagás, a szórakozás, a bálozás idejének! Akár a legpuccosabbnak, az Operabálnak, már aki megteheti... De félre, bú, szóljon muzsika reggelig!
|