|
Nem (csak) nyelvtani paradigma kezdődhet így, hanem egy a felszínen vidám, a legvidámabb barakk mindent meghazudtoló, csaknem mindenkit (a jelentőt, az erre rábíró-kényszerítő-ígérgető-fenyegető, hatalmi poziciójából diktálni tudó beszervező-tartó tisztet, a mit sem sejtő megfigyeltet - s mindet többes számban) bemocskoló rendszere. Egyik napilapunk ironikus karikatúrája szerint most már inkább azokat kellene megnevezni, akik nem jelentettek, mert az lenne jó mindenkinek.
Bár Szabó István ügynökmúltjával kapcsolatban kifejtettem már a véleményemet, most az utolsó szó jogán még egyszer meg kell szólalnom, pontokba szedve a mondanivalót.
 1. Nem volt mindenki ügynök, akit erre ilyen-olyan szempontok alapján kinéztek és megpróbáltak bekeríteni. Nem féltette mindenki a kenyerét, a karrierjét, nem kellett sem hősnek, sem áldozatnak lennie, ha a mindennapinál, a porszintűnél magasabb erkölcsi mérce irányította a lépéseit. Ugyanis: nappali tagozat helyett lehetett diplomát szerezni levelezőn, ösztöndíj és kollégiumi ellátás helyett lehetett vállalni a kitűnő átlagot vagy a tandíj, az útiköltség és egyebek megfizetésének terhét. Akiben volt tartás, szorgalom, elhivatottság, ezt tette.Ezt megtehette.
2. Nem kellett aláírni, titokban találkozni, igazi vagy igazinak látszó jelentéseket írni, ha ... (l.: előbb) Akkor sem féltette mindenki a lakását, megszokott kényelmét, hanem vállal(hat)ta a messzire költözés, az újrakezdés, az idegenben, de még mindig a hazájában való boldogulás nehézségeit. Összeszorított foggal, de emelt fővel. Ha ez volt az ára annak, hogy el tudja viselni saját képének látását a tükörben.
3. Nem kellett aláírni, jelenteni, évtizedeken át rettegni a lelepleződéstől, barátok, ismerősök jogos szemrehányásától... Filmek, könyvek, újságcikkek vasakarattal, a mégis elszántságával elkészülhettek, gólok a hálóba juthattak, szerepek, állások elérhetők lettek, egzisztenciák, barátságok kiteljesedhettek. Később, sokkal nagyobb erőfeszítéssel, kitartással. A sors végül mindenért mindenkinek megfizet. Ölünkbe nem hull semmi. Ha igen, annak viszont nagy ára van. Nem éri meg!!
4. Legyen vége! Ne romboljunk le több mítoszt! Ne legyünk kívül-belül mocskosabbak, a tisztázás kényszerétől és lehetetlenségétől még szánandóbbak! Elég volt! Elég! Töltse be az a felismrés lelkünket, a nem jelentőkét, a nem korrumpálódottakét, a soha semmiért el nem adhatókét, meg nem vehetőkét és persze a meg nem környékezettek százezreiét, hogyha ez így megy tovább, a tudás, a megtudás kegyetlen terhébe mindannyian belerokkanunk, meg kell hát bocsájtanunk! Jövőnk, gyerekeink jövője a tét, a köldöknézés undoksága már nem segít mirajtunk.
Műveljük kertjeinket! Tegyük a dolgunkat megmaradt összes tisztességünkkel!
|
