Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


Akkor, 1946-ban

                                                      

Már annak is hatvan éve, hogy cseh felmenőket igazolni tudó 724 ember - legtöbben Pécsről és Komlóról  - nekivágott kis csomaggal és nagy reménnyel a távoli iparvidéknek, a szénben gazdag, munkáskézben szegény messzi bányáknak. A viszontagságos utat, az ismeretlenbe való kitelepülés kínjait (és kecsegtető örömeit) önként vállalták a családok. A felnőttek a jobb reményében indultak el, a fiatalok  sajnálták elhagyott pajtásaikat, alig bontakozó szerelmüket, kicsi koruk emlékeit, az utcát, ahol játszottak, ahol annyi zsíros kenyeret majszoltak.Fotó:Nemesi Árpád

Mi lett velük? Munkát kaptak, megtanultak csehül, megszerették az újfajta ízeket, s a szegényes lakásokból évek alatt cserével, vásárlással, építéssel szebb otthonba költöztek. Az első kivándorlók legtöbbjének elcsehesített neve ma már az ottani fejfákon olvasható. Az akkori gyerekek ma már öreg, megfáradt emberek egy része korábban visszajött vagy  továbbment szerencsét próbálni. Többségük beházasodással új hazára lelt, de sose felejtette el a régit, az elhagyottat. Úgy lettek a választott ország polgárai, hogy közben igyekeztek megőrizni anyanyelvüket, magyarságukat, kultúrájukat, hagyományaikat. Repeső örömmel fogadták mindig  magyar vendégeiket, magyarul leveleztek, magyarul éreztek, gondolkodtak, álmodtak. S amíg még bírták, egyre lassulóbb tempóban, egyre merevebb derékkal, egyre fájóbb lábbal, hajlottabb háttal, haza-hazalátogattak. Ilyenkor nagyon boldogok voltak, mert igazán itt finom a kenyér, itt édes a dinnye, ismerősek a szavak, érthető a tréfa, könnyet fakaszt a dal. S közben ámulva kutatják, azóta (mióta is?), mi épült a valamikori patika helyén, hová lett a házuk, mivé az udvaruk, az utcán a közös kemence...

Aztán még egyszer, utoljára ismét elindulnak, végleg. Az ottmaradáshoz innen merítettek erőt hazai illatokból,  emlékekből, a  felkeresett barátokból, rokoni ölelésekből. Visszatérnek otthonról haza, mert az unokák ott várják őket. A kicsik fejében keverednek a két nyelv szavai, amelyeken az öregek azt mesélik nekik, milyen szép, milyen nagy az a távoli Magyarország...
 

Publikálta
null