|
Már annak is hatvan éve, hogy cseh felmenőket igazolni tudó 724 ember - legtöbben  Pécsről és Komlóról - nekivágott kis csomaggal és nagy reménnyel a távoli iparvidéknek, a szénben gazdag, munkáskézben szegény messzi bányáknak. A viszontagságos utat, az ismeretlenbe való kitelepülés kínjait (és kecsegtető örömeit) önként vállalták a családok. A felnőttek a jobb reményében indultak el, a fiatalok sajnálták elhagyott pajtásaikat, alig bontakozó szerelmüket, kicsi koruk emlékeit, az utcát, ahol játszottak, ahol annyi zsíros kenyeret majszoltak.
Mi lett velük? Munkát kaptak, megtanultak csehül, megszerették az újfajta ízeket, s a szegényes lakásokból évek alatt cserével, vásárlással, építéssel szebb otthonba költöztek. Az első kivándorlók legtöbbjének elcsehesített neve ma már az ottani fejfákon olvasható. Az akkori gyerekek ma már öreg, megfáradt emberek egy része korábban visszajött vagy továbbment szerencsét próbálni.  Többségük beházasodással új hazára lelt, de sose felejtette el a régit, az elhagyottat.  Úgy lettek a választott ország polgárai, hogy közben igyekeztek megőrizni anyanyelvüket, magyarságukat, kultúrájukat, hagyományaikat. Repeső örömmel fogadták mindig magyar vendégeiket, magyarul leveleztek, magyarul éreztek, gondolkodtak, álmodtak. S amíg még bírták, egyre lassulóbb tempóban, egyre merevebb derékkal, egyre fájóbb lábbal, hajlottabb háttal, haza-hazalátogattak. Ilyenkor nagyon boldogok voltak, mert igazán itt finom a kenyér, itt édes a dinnye, ismerősek a szavak, érthető a tréfa, könnyet fakaszt a dal. S közben ámulva kutatják, azóta (mióta is?), mi épült a valamikori patika helyén, hová lett a házuk, mivé az udvaruk, az utcán a közös kemence...
Aztán még egyszer, utoljára ismét elindulnak, végleg. Az ottmaradáshoz innen merítettek erőt hazai illatokból, emlékekből, a felkeresett barátokból, rokoni ölelésekből. Visszatérnek otthonról haza, mert az unokák ott várják őket. A kicsik fejében keverednek a két nyelv szavai, amelyeken az öregek azt mesélik nekik, milyen szép, milyen nagy az a távoli Magyarország...
|
