|
Az iskolában a pedagógus a tantervi követelmények elsajátíttatásához tanítványai ismeretében maga választ tankönyvet, taneszközöket a széles palettáról. Ő tudja, milyen célokat kíván használatukkal az adott évben, illetve felmenő rendszerben elérni, s mindez hogyan szervül bele a helyi pedagógiai programba. Mert szakember, nem csak diplomás, mert felelősséget vállal és visel azért, amit tesz vagy nem tesz. Ennek érdekében nézi át az ajánló prospektusokat, az intézménybe eljuttatott vagy meghozatott mintapéldányokat, ezért megy tankönyvbemutatókra, ezért böngészi az internetet, hallgatja meg kartársai véleményét, ritkábban a szülők kérését, javaslatát. Milyen szép a jogszabály, amely mindezt lehetővé teszi végre! Szabad országban, ahol az is kap rétest estére, aki nem lép egyszerre. Ahol egyéni arca van az iskolának és a tanárnak egyaránt. De...
 Csak az a fránya de ne lenne! Mivel az a bizonyos választási lehetőség nem úgy igaz, ahogy írva van. Egy-egy osztály tanári kollektívája összeül ugyanis, hogy döntés helyett kiharcolja vagy veszni hagyja elképzeléseit. Mindenekelőtt tudatják vele Budapesttől Komlóig mennyi az a bizonyos összeg, amelyből ki kell jönnie mindennek. Ha azonban a drágább angolkönyvet választják, akkor már nem fér bele az atlasz. Azt meg nem lehet kihagyni, tehát csak a kevéssé jó, nem egy helyen kifejezetten elavult vagy hibás anyanyelvi, történelmi stb. könyvet rendelhetik meg. Az ára és nem az értéke szerint tehát. Vagy-vagy. Feladatgyűjtemény, önismereti munkafüzet? Ugyan már! Az igényes kiadványokból ily módon évről évre - közel sem pedagógiai meggondolásból - csak kevés kerül a gyerekek kezébe, sajnos. Viszont jut díjakra, eszemiszomokra és egyebekre a magát sikeresnek tartó és következetesen nyomuló (anyagilag vitathatatlanul sikeres) tankönyvkiadó "jóvoltából".
A rászorulók ingyen kapnak új könyveket. A még mindig rászorulók a visszagyűjtött könyvtári példányokat kaphatják meg szintén ingyen. De ki dönti el és milyen alapon, hogy Jenő vagy Benő, Hanna vagy Panna használhatja a vadiújat? (Az már nem is kérdés, milyen jogon hasznosítják újra a fő/év alapon beárazott termékeket? Vagy milyen jogon másolják le, sokszorosítják a védett feladatlapokat, munkafüzeteket és egyebeket? Az össznépi kényszerszülte megoldásnak nemcsak a magánkiadók, hanem az áfa révén az államkassza is vesztese!)
Az eredeti kérdés továbbra is aktuális a szabad tankönyvválasztással kapcsolatban: Ha igen, miért nem?
|
