Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


Arcok, szemek

 
                                                              

Ha egy filmrendező meg akarja ismer(tet)ni hőse igazi jellemét, kifürkész(tet)ni gondolatait, legbensőbb érzelmeit, azokat a viharokat, melyek lelke legmélyén dúlnak, felszínre hoz(at)ni múltjának korábban elzárt titkait, akkor kimerevíti a képet, s csak az arcát mutatja, hosszan.  Ha még annál is mélyebbre kíván hatolni, akkor csupán a két szemére fókuszál, s az így a lérehozott szuperplánnal  megállíthatja az időt: a technika segítségével felnagyított képről immár minden leolvasható. Közben a feszültség tovább nő, a  külső-belső konfliktus ereje fokozódik, de lassan  mégis elvezet  a tetőponton át a megoldáshoz,  a felold(ód)áshoz. A vég magába zárja az átélendő katarzist. Ahhoz azonban  a szereplővel együtt a  néző- nek is fejlődnie kell, míg  el nem érkezik saját lelkében  arra a magasabb fokra, melyre talán magától is képes lenne, de ha ezt egy műalkotás generálja benne, akkor az út valamivel  rövidebb, noha ugyanolyan nehéz. De mi más lenne a művészet feladata, mint kiváltani  az önmagunkra döbbenésnek   átkozott-áldott, mégis oly fájdalmasan szép pillanatát?

A 37. filmszemle előestéjén,  a legújabb művészi munka, a Rokonok vetítése előtt  kiderült egyetlen Oscar-díjas filmrendezőnk életének ügynöki szakasza, amelyre ugyan található magyarázat, de a tények makacs dolgok. Nincs felmentés, csak felelősségkényszer. A kamera előtt látható arc és a két meggyötört szem mindent elmond, (ön)felmentésért  könyörög, de hiába.  Kegyetlen pillanatok:: a nyilvánosság előtt keresztre feszített világművész (egy percig se sztár!) kozmikus  magánya.   Amint rádöbben, hogy amit annak idején kényszerből (önvédelemből is) vállalt, az minden heroizmust nélkülöző üres léggömb ma már. Arra viszont alkalmas, hogy a soha nem tisztázott ügyek kezelésére meg nem hozott törvények tiszta szigorúsága helyett egy-egy emberrel kanosszát járasson. Akkor is, ha egy író vagy politikus édesapjáról, akkor is, ha ismert színikritikusról, futballistáról, műfajt teremtő sportriporterről, regnáló miniszterelnökről vagy  korszakos jelentőségű filmrendezőről van szó.  Viszont fogadjuk el Juhász Gyula igazságát: Nem a pacsirta fontos, csak a dal. És tegyük hozzá Fejtő Ferencét: Akinek vér nem tapad a kezéhez, annak meg kell bocsájtani.

Magam ezennel csatlakozom a Szabó István mellett hitet tevő értelmiségiek táborához!

 

Publikálta
null