|
 Délután négy óra tájt, mint mindig, sokan vannak a a pénztárak előtt. Nyilván azért is hosszú a sor, ahol van, mert nem kapcsolt aktív üzemmódra mindegyik. (Hiába, takarékoskodnia kell a MÁV-nak is.) Miközben mindenki intézi az ügyeit, jegyet vált, újságot válogat, menetrendet böngész, némi nassolnivalóért indul, letelepedik az egyik ingó-bingó széksorra két férfi és egy nő. Hogy milyen családi vagy egyéb kötelék fűzi össze őket, csak sejteni lehet. Mindenesetre halkan beszélnek, szépen szólnak egymáshoz. Evéshez (késői ebéd vagy korai vacsora?) készülődnek.
Az idősebb férfi ül és türelmesen várakozik. Az asszony (valaha saját konyhája lehetett!) elővesz a szatyor aljából egy kanalat, kezével megtörölve nyújtja emberének. Másik kezébe jókora kenyeret ad, majd elébe tartja az egyetlen műanyag tálkát. - Egyél, igen finom! Van benne minden. Lehet, hogy csípős a csilitől, de az jó a gyomornak... A férfi nagyokat fal a kenyérből, módjával eszeget a tálból, majd elhárítja a további kínálást. A maradék kenyeret még betömi a szájába, közben helyet cserél a fiatalabbal, akinek továbbadja a lenyalt kanalat is. Most tehát a másik következik, az előzőhöz hasonló módon: nagy kenyér, kis pörkölt, kanál. Az asszony (testvére, sógornője?) őt is evésre biztatja: - Egyél csak, van benne minden! - Mi van benne? - Hát hús meg krumpli meg hagyma, paradicsom... Egyél csak, jót tesz a meleg étel... Utoljára marad ő. Még nagyobb kenyér, még kevesebb pörkölt, a kisadag maradéka. De jól érzi magát, hisz ellátta a többieket. Mikor már kitörölte a szaftot is, a tálat eldobja, a kanalat alaposan lenyalja, letörli és egy nagy zacskóba téve belecsúsztatja a mindent befogadó, szekrényt, fiókot egyaránt helyettesítő (megtestesítő) szatyorba. Evés és immár mosogatás és rendrakás után mélységesen mélyre tüdőzi a slukkot. Valaha láthatott szebb napokat is...
S miközben ezeket a sorokat pötyögtetem, csöngetnek. Egy Krisna tudatú férfi adományokat, ezúttal pénzt gyűjt, hogy ételcsomagot juttathassanak minden rászoruló családnak. A pénzt megköszönvén ajándékot ad, egy befóliázott kiadványt és egy prospektust. Az utóbbi tetején ez áll: "Ételt az Életért. Ez nem hit kérdése!"
|
