|
Magyar Bálint volt a közoktatásért felelős miniszter akkor, amikor hosszas vívódás, rengeteg szakmai és társadalmi vita után bevezették a  Nemzeti Alaptantervet, a NAT-ot. Legtöbben örömmel üdvözölték az érdekeltek és az érintettek, hogy végre minden iskolának egyéni arca lesz. A központi szabályozás mellett ugyanis helyi programjukban megfogalmazhatták a pedagógusok - lévén alkotó értelmiségiek -, mit akarnak, mit tudnak tenni a rájuk bízottakért velük és szüleikkel együtt. Körbenéztek, milyen plusz képzést várnak el a szolgáltatásaik megrendelőiként a körzetben lakók és a máshonnan, akár más településről az adott intézményt választók. Idegen nyelvet, mindennapos testnevelést, nemzetiségi kultúrát, informatikát, emelt óraszámban ének-zenét stb. kínáltak. Beiskolázták a körzeti gyerekeket, de szélesre tárták a kapukat a többi jelentkező előtt. Volt miért dolgozniuk. Büszkék voltak arra, ha a régi diákok szülőként visszatértek, ha a család minden csemetéje hozzájuk járt...
Magyar Bálint volt a közoktatásért felelős miniszter, amikor több támogatás fejében meghirdették az integrált oktatást. Hogy a cigány származású és a sokféle hátránnyal küszködő gyerekek ne különüljenek el, hanem a többiekkel együtt haladjanak. Néhány jelentkező volt. De a hangos botrányok, mint a jászladányi, mutatták, hogy valami nagyon nincs rendben. Aztán mintha lanyhult volna az ügy. A szülők a lábukkal szavaztak, többen átvitték - utaztatás árán is - gyerekeiket olyan intézménybe, ahol biztosabbnak látták a továbbtanulásra való minőségi felkészítést.
És Magyar Bálint oktatási miniszterként felel most is... Miért? Mindenekelőtt azért, hogy ne kelljen bevallania integrációs elképzeléseinek kudarcát. Ha kevesen vállalták, mert több ok miatt nem tudták vállalni, akkor most kötelezik rá valamennyi állami iskolát. Az alapfokú intézményeknek ugyanis föl kell venniük a körzetükbe tartozó gyerekeket. A beiskolázási területeket viszont újólag úgy kell átrajzolni, hogy mindenhová közel azonos arányban kerüljön tehetős és hátrányos helyzetű család gyermeke. Fel lehet venni a körzeten kívüli jelentkezők közül a hátrányos helyzetűeket (Ki meri megbélyegezni iskolai pályafutása első napján a kisgyermeket? Milyen sebet üt alakuló személyiségén a tűznél fájóbban égető, megalázó megkülönböztetés? Kéri-e épeszű szülő ilyen áron a felvételt?), a többiek pedig sorsolás útján kerülhetnek be. Vagyis az énektanár muzikális csemetéjét ki lehet, (ki kell?) golyózni, a már felvett testvérek maradhatnak, kisöccsüket el lehet, (el kell?) utasítani. Ki segít neki felszállni a mindig tömött buszra, ki cipeli helyette a szabályok ellenére is nehéz iskolatáskát? És ki állít(hat)ja meg azt a szülőt, aki ezek után átíratja fiát-lányát alapítványi, egyházi vagy éppen drága magániskolába? De akkor miért fizet adót? Azt már igazán csak halkan kérdezem, hogy kinek lesz jó a sok egyforma, de szürke iskola? Ki tudja megtervezni a szükséges tanári létszámot, biztosítani a szakos ellátottságot? Hol és milyen tankönyvet rendelnek az iskolák, amikor tanulóik egy része a tanév elején eltávozik az említett és a többi anomália miatt? Hol és mitől szárnyalnak majd a tehetséges gyerekek? Hol kapnak több törődést, személyre szabott segítséget a lemaradók? Melyik alapfokú intézményben és milyen színvonalon tartanak tanulmányi versenyeket, kórus fesztiválokat? És mit mutat majd úgy öt év múlva az akkori PISA felmérés?... Egyszerűen és tömören: Átgondolta valaki a következményeket?
|
