|
Ismereteim szerint a vadászat szerelmesei között nem található sem munkanélküli, sem diplomás magyartanár, sem esztergályos, sem minimálbéren foglalkoztatott közterületi felügyelő. Rátekintve a vadászboltok kirakatában virító csinos árcédulákra, nem is csodálom. Úri passzió ez a javából, akkor is, ha művelői sportot emlegetnek. Valamikor kedvvel űzték a felsőbb tízezer tagjai, ma pedig művészek, politikusok, pénznemszámít újgazdagék. (Van, akit persze még nem ért utól ez a szenvedély, ez az elit időtöltés! Reménykedem abban, hogy még sokáig tűrik a lenézést emiatt!)
Lelke rajta, aki szeret és tud szabályosan lövöldözni. és akinek van annyi ismerete, hidegvére, erkölcsi tartása, magára kényszerített fegyelmezettsége, hogy ne okozzon másfél hónap alatt hobbijával három tragédiát. Ne ölje meg a vaddisznó helyett a testvérét. Példának okáért. Hogy ne képzelje törvények fölöttinek magát Az élet nem lehet ennyire olcsó!
Szerinetem többek között - a morállal van baj. Az énközpontúság, a magamutogatás, a nekem mindent szabad elve és elfogadhatatlan gyakorlata! A törvény szigorítása önmagában nem elég. Én a hivatásos vadászokon kívül senki másnak nem adnék engedélyt. Igaz, nem én vagyok döntéshelyzetben. De akin múlik a rendteremtés, a szabályok szigorítása és azok feltétlen betartatása, az tegye meg! Végre. Mindannyiunk érdekében!
|
