|
Már nem emlékszem, melyik kupléban énekelte valaki az apróhirdetés mindent megoldó voltát. Pedig ma is hirdetünk, hirdetgetünk. Ki utazásához remél csinos partnert, ki így véli igazi társát megtalálni, más pedig eladásra keres vagy kínál valamit. Bontott csirkét, használaton kívüli gáztűzhelyet, valamikor fontos és szüséges volt tárgyakat, élete roncsait...
 A napokban e műfajban egy egészen újszerűt olvastam. Egy édesanya üdvözli benne a nagy nyilvánosság előtt 18. születésnapján a lányát. A címzést elhagyva, betűhíven idézem:
"A holnappal ne törődj,
Messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos,
Míg lehet, élj, s örülj!"
Tekintsünk el ezúttal a botladozó ritmustól és rímtől, a stílus kifinomultságának hiányaitól! Ne beszéljünk az intimitás, a szóbeliség nem létező bájáról sem! Maradjunk pusztán a tartalomnál! A felszólító jellegű körmondat öt tanácsot ad a nagykorúság küszöbét átlépőnek. A szándék üdvözlendő, a forma elhibázott, az eredmény erősen megkérdőjelezhető. Mert kell-e az annyit szapult mai fiatalok egyikét kifejezetten hedonista életmódra biztatni? Hogy ne törődjön a holnappal, csak habzsolja a pillanat örömeit, ne álmodozzon, ne szőjön megvalósítandó terveket, csak éljen és örüljön! - ezt sokan mondhatnák, de egy anyuka soha. Neki óvnia kellene, felelős magatartásra, jövőjének tudatos (tanulással, munkával, fontos tapasztalatok megszerzésével stb.) alakítására kellene nevelnie. És persze felkészíteni arra, hogy felismerje, mi a jó, mi a rossz, ki a csábító, ki az igazi barát, ki használja ki, ki segíti, ha bajba kerül. És mi mindenre kellene és lehetne még megtanítani M.-t, ha nem is mindenre ebben a kivételes pillanatban, amikor kislány-nagylányból a 18 gyertya elfújásával azonos időben felnőtt lesz. Ha fiatal is, de FELNŐTT.
A hirdetést feladó anyukától egy pillanatra se vitatom el szándékának nemességét, szeretetének magas hőfokát. Valamit mégis elvétett, de nagyon. Azt viszont mélyen sajnálom!
|
