|
Megjelent a várva várt Felsőoktatási felvételi tájékoztató. Drága, vastag, nehezen érthető, mint hajdanán a Lenin összes. Még abban is hasonlítanak, hogy tanulmányozásuk elkerülhetetlen (és majdnem fölösleges). Abból (esetleg kivonatolt változatából) kötelezően vizsgázni kellett, ennek alapján be kellene (ha lehetne) jelölni azt a néhány intézményt, ahol az ember érettségiző lánya, fia tovább szeretne tanulni.
És máris rábukkantunk az ellentmondásokra. Most, amikor nem túl szerencsésen átalakulóban van, de közel sem készen feladatai ellátására a felsőoktatás, akkor tényleg óriási lenne a szerepe és felelőssége egy ilyen kiadványnak. Csakhogy adatai helyenként hiányosak, cicerói körmondatai pedig néhol még a szövegértésben jártas maturanduszoknak és mindenre elszánt szüleiknek csaknem teljességgel megfejthetetlenek. Nem sok jóval biztatnak az interneten hasonló céllal megjelenő intézményi tájékoztatók sem. Általánosak, jobbára követelményeik, deklarált céljaik egymásba mosódók, mint a bolognai alapképzés maga. A kiadvány folytatása, amely arra lett volna hivatott, hogy bemutassa, az idén kezdődő bachelor (ugye közismert a szó?) képzés három éve után hol folytathatják a hallgatók tanulmányaikat, melyik intézményt célozhatják meg, s ott milyen területen szakosodhatnak, a beharangozás ellenére nem készült el. Vagyis momentán ezekre a nagyon is lényegre irányuló, a döntést komolyan befolyásoló kérdésekre nincs válasz. Nem azért kér és kap annyi pénzt az OM a költségvetésből, hogy időben és pontosan dolgozzon! Hol élünk, kérem?
Ha minden mindig kész lenne, akkor ezt a magas közhivatalt nem a budapesti Szalay utcában kellene keresni! Ahol egyébként a szakember, aki szakkérdésben kompetens, akinek korrekt elemzéseire, egyéni életekre, sorsokra, a nemzetstratégia alakulására jelentős hatású törvényelőkészítő anyagaira mindig lehet építeni, azon vitázni, majd jogszabályt meghozni, hát az ilyen sajnos hiánycikk.
Az említett felvételi tájékoztató hivatalos kiegészítése (második kötete) azért nem készülhetett el, mert írni ugyan tudnak az illetékesek, de nincs mit. E pillanatban (alig pár héttel a jelentkezési lapok kitöltése előtt) még senki sem tud(at)ja, hol milyen master szakok indulnak majd, mert egyelőre egyet sem hagytak jóvá. Nincsenek hát szakindítási kérelmek, következésképpen hiányoznak azok jóváhagyásai is. Vannak viszont tanácstalanságok, eldönthetetlen családi viták, vannak segítséget, magyarázatot a minisztériumi légbuborékról adni nem tudó középiskolai tanárok. És vannak a felnőttek világába belépni nem akaró, bizalmukat vesztő éretségiző, tehetséges és szorgalmas, tehát sokkal jobbat érdemlő diákok.
Akinek pedig közvetlen környezetébe tartozik ilyen gyerek, akinek a jövőjéért joggal aggódik, az - jobb híján - imádkozzék a felsőbb hatalmakhoz. Segítség időben csak onnan jöhet. ... De nem folytatom. Nem hullottak fejek - megérdemelten - bizonyos érettségi botrányok és másféle jelentős mulasztások miatt. Most miért ne tarthatná a felállást indokolatlannak, a bársonyszékét atombiztosnak Magyar Bálint?
|
