Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


In memoriam kisbaba

                                                

Vasárnap van. Misére szólít a harang. A fazékban gyöngyözik a húsleves. Béke leng körül és földöntúli nyugalom   Föndöntúli igen, de evilági is?

Az MTI hírül adta, hogy megint, nem először és nem utoljára ártatlanul meghalt egy kisbaba. Az önmaga védelméért semmit sem tehető csecsemőt azok ítélték halálra, akiknek biztonságot, szeretetet kellett volna adniuk. Akiknek óvniuk kellett volna őt minden külső és belső bajtól, a világ minden veszedelmétől. Ezúttal leginkább saját maguktól! Az apa kegyetlen, pusztító indulatától, az anya kiszolgáltatott helyzetétől, megalázottságától, meggyalázottságától, anyaságélmény-megraboltatásától!
A férj (?) szeretet, támogatás helyett ütött,  gyilkos indulattal rúgott, ahol ért. Az  apa (?) oltalom   helyett a földbe rejtett, alattomban temetett. Nem siratta, nem sajnálta a gyermeket, akit felelőtlenül életre hívott, élni mégsem engedett,  csupán mások számára láthatalanná akarta tenni szörnyű tettének tárgyi bizonyítákát. A babát, a pillanatra ösztönének engedve talán épp felsíró csecsemőt. Mint bűnjelet - jogi nyelven szólva.

Nem, nem lehet szenvtelen a szörnyű hír megszövegezője és közzétevője!. Nem, nem  lehet sunyin csöndben szemlélő, legjobb esetben magában háborgó a szomszéd, a  hozzátartozó,  a védőnő, aki talán időben felvéve a telefont, otthonába fogadva a várandós asszonyt, aki vagy akik bárhogy, de mindenképpen jelezni tudták (tudniuk kellett) volna, hogy valami nagy baj készülődik a (nem hiszem, hogy csak egyetlen egyszer) hangos falak között. Nem, nem tűnhet fel  érthetelenül enyhe ítéleteivel még a felületes szemlélő előtt  sem az igazságszolgáltatás. Kinek az igazságáról lehet szó ilyen esetben? Kihez ér föl mindennél hangosabban az életben maradhatás jogáért a néma kiáltás? Honnan és kik áshatnak  elő álságos enyhítő körülményeket a vétkes vétkének és persze büntetésének csökkentésére? Nem, nem, nincs ilyen! Különben bebizonyosodik, hogy kit anya szült, az mind csalódik egyszer!

Magyarországon ismét meghalt egy kisbaba. Szóljon érte a vasárnapi harang. Szóljon érte olyan hangosan, hogy fellármázzon mindenkit a hasonló rémtettek megakadályozására!!                    

 

Publikálta
null