Kedves Zsóka!

   Az a kis falu, amelyben születtél, büszke lehet rád! Mátraszelén majdnem mindenki a híres Kazinczy nevet viseli, ahogy szüleid mindketten, s utánuk Te is. Bányász édesapád tanári pályát álmodott neked, de téged a betegek gondja izgatott. Már az óvodában bekötözted kis társaid sebeit, s ha éppen nem sérült meg senki,   mindig került az utadba lesántult vagy éhező állat. Sose voltál rest   könnyíteni rajta...
   Közel harminc éve Nagytarcsán dolgozol, itt fogalmazódott meg benned hitvallásod: eredményesen segíteni. Mindehhez a férjed teremtett megfelelő hátteret: érzelmit mindenekelőtt. De ő épített olyan rendelőt, amelyben mindennek optimális helye van, sőt ő figyeli a világhálón a legújabb gyógyszerekről,
eljárásokról, kutatásokról szóló híranyagokat is. Mivel sok gondot levesz a válladról, teljes erővel mások bajaira tudsz figyelni. Ha a beteg náthás, ha fáj a gerince, ha sajog a füle, ha sebes a keze, ha lázas a gyerek, ha..., munkatársaiddal együtt teszed dolgod, gyógyszert írsz, vérnyomást mérsz, meghallgatod, a néni hogy aludt, fázik-e még a lába, felülvizsgálatra vagy kezelésre irányítod, közben meg átnézed a laborból átküldött leleteket. Nem tévedhetsz, emberéletekről van szó! A rendelés befejezésekor a munkaidőd  még közel sem jár le, ellenkezőleg. Továbbképzésre rohansz, teljesíted a misszióban vállalt feladataidat, beteget látogatsz, mert téged vár,   csak benned bízik. Nem mindig gyógyszert írsz, szívesen használod a természetgyógyászat  kikristályosodott eredményeit, ahogy nagy súlyt fektetsz a testi mellett a lelki gondozásra is. Szerinted mindig együtthatásuktól remélhető pozitív változás! Persze nem elég a szüntelen továbbfejlődés, az új dolgok befogadása, széleskörű szakmai kapcsolataidat, kollégáid kompetenciáját is latba veted, hogy segíthess, mert soha nem mondod, nem is gondolod, hogy  már nem érdemes, már nincs esély.... Ellenkezőleg, Te vagy a rév, a part, az élet - ahogy Kosztolányi mondta.  Még a legrettegettebb kórral szemben is felveszed a harcot. Képes vagy a beteg tudatalatti öngyógyító képességét mozgósítva vele együttműködve küzdeni az életéért. Hihetetlen erővel, elszántsággal, és éppen ezért legtöbbször sikerrel,  hiszen csak közös erővel lehet a kemo- és sugárterápia kínjait, a kihullott haj közel sem elsősorban esztétikai problémáját elviselhetővé tenni, a rémálmait elcsitítani, megmutatni, hogy élni szép, élni érdemes...
   A huszonnégy óra a legjobb szervezéssel sem  elég mindenre annak, aki ilyen intenzíven dolgozik. Már-már lemegy a nap, s még szinte nem is ettél, nem pihentetted meg (neked is) fájó lábadat, nem hívtad föl a lányodat, nem regenerálódtál, nem...  Ehelyett még gondolsz asszisztensnőidre, velük együtt tekinted át, mire van még szükség a a helybeliek érdekében, mit tanuljanak még meg. És biztosítandó feltöltődésüket, befizeted párizsi nyaralásukat. Megérdemlik, persze, csak ez máshol nem szokás. De számodra evidencia, mint annyi más...
   Most karácsony közeleg, mindenki szépet, jót gondol,  ajándékért lohol... Én meg levelet fogalmazok, mert szóban nem tudom mindezt elmondani. Úgye, Zsóka, nem is hallgatnád meg? Szerencsére azonban  életregényed  folytatódik.  Doktor néni, nagyon kérlek, vigyázz magadra.  Sokan számítunk rád!
    A fentieket  őszinte nagyrabecsüléssel  közreadta: 

Publikálta null