|
Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem más, mint egy mélységesen mély kincsesláda megnyitása?
Ha sokaknak nem fontos az ebbe az előkelő klubba való felvétel mint értékeink, törekvéseink és eddigi eredményeink elismerése, ha nem fontos a szolidaritás és még nagyon sok minden más, akkor legalább kéretik figyelembe venni, hogy azt a bizonyos trezort - még mielőtt közelébe juthattunk volna -, három medve, három oroszlán és megannyi ellendrukker védte. Végül a zár szerencsére engedett Nem lehetne egy kicsit együtt (közösen, karöltve, vállvetve, együttműködve, váll váll mellett, kéz a kézben, egyesült erővel, egyetemlegesen, összekapcsolódva, kollektíve stb.) örülni, majd az össznépi (van ilyen!) boldogságból a továbbiakra erőt meríteni? Mert most következik az igazi munka! Nem fanyalogni kell hát végre, nem a kákán is csomót keresni ( mert ott nincs!).
A szocik örülnek, a szadeszesek elismerik koalíciós partnerük céltudatosságának eredményét, a hazánknak az elkövetkező években folyósítandó Eu-s pénzek nagyságrendjét. A nagy ellenzéki párt frakcióvezetője viszont újfent megremegteti a bajuszát és keményen aggódik. Figyelmeztetése akár fenyegetésnek is vehető. Magánszámához szokás szerint sötét zakót öltött, mintha temetni jött volna a Parlamentbe. Félő, hogy időközben merevgörcsöt kap v alakra igazított két ujja is... Engedni kell egy kicsit, engedni, lazítani, ahogy a nagyok között is nagy bohóc, Hofi tanította. Lazítani ahhoz, hogy ne vicsorogjunk, hanem végre jókedvűen dolgozzunk. Nagy a tét, nagy a lehetőség, nagy az elvárás.
Rajta hát, hogy tízmillió honfitársammal együtt ne fáradjak bele mindenbe, hanem örülhessek a közös erőfeszítés értelmének, a kitágult falaknak, az életnek!
|
