|
A napokban érkezett vissza Németországból egy autónyi komlói (és más településre való) fiatal munkavállaló. Hozzák nálunk nem túlságosan kevésnek számító bérüket, a spórolt pénzből kint vásárolt ajándékokat, és mesélnek, természetesen név (és fénykép) nélkül.
I.: Itthon is dolgoztam, de az építőipar az utóbbi időben teljesen leült. Kőművesként, festőként, gipszkartonosként szinte lehetetlen elhelyezkedni. Nem azt mondtam, hogy dolgozni, mert azt még lehet. minimálbérért, a többit zsebbe, legfeljebb utólag kiderül, hogy nem voltunk bejelentve. A legrosszabb azonban az, hogy nem tudjuk, a főnök mikor, miért és főleg mennyit fizet. Mindenki tartozik a másiknak. Akinek van pénze, az magának vesz luxusautót, családjának fizet be exkluzív utazásokat, nem törődve azzal, aki mindezt megkereste számára. Legfeljebb azzal lehet sarokba szorítani egyik-másik tulajt, hogy belelátunk a kártyájába, és mi hívjuk ki hozzá a rendőrséget. Fakabáttól, bíróságtól úgy fél mind, mint ördög a tömjéntől...
B.: Kint kemény a meló, megkövetelik a minőséget. Felelünk azért, amit csinálunk. Persze mindig időben ott az anyag, használható a szerszám! Öt eurót kapunk óránként, különmunkáért legfeljebb nyolcat. Bérel nekünk a főnök (nyilván a mi visszatartott bérünkből) lakást, ahol mosógép és berendezett konyha is van. Nem könnyű azonban a külföldieket sokszor utolérő gyanakvás, megaláztatás, az ottani bérekhez képest jelentős alulfizetés. És akkor még nem beszéltem arról, hogy nyelvtudás nélkül egyre nehezebb a helyzet, s a család nagyon hiányzik. Nem lehet örökké mobilozni sem.
Cs.: Én autószerelő vagyok, elég jól pötyögök németül. A kinti tolmácsolásért egy kis különpénzt is kapok, ezt viszont egyik-másik társam irígyli. Pedig nélkülem őket csúnyán át lehetne verni...
K.: A szakmám nem fontos, kint háziápolást és mindenességet vállaltam. Beteg asszonyom mellett afféle mindenes vagyok. Megfizetnek, talán még hálásak is, hiszen kint az efféle munkát csak külföldiek vállalják el, a németeknek viszont nem mindegy, kiket engednek magukhoz fizikailag is közel. Viszont nem látom, ahogy a saját unokám feláll és gagyogni kezd. Mama helyett azt mondta, hogy néni... Majd megszakadt a szívem... De kell a pénz. Itthon semmire sincs lehetőségem...
A hallottakat lejegyezte:
|
