A korábbi baranyai kisfaluból, ahol több mint száz éve már vonat is járt, dinamikusan fejlődő település lett, amikor a II. világháború után kokszolható feketeszenet igényelt az ország. Az 1951-től várossá vált helységbe mindenhonnan sereglett a munkaerő. Az erős, hamar boldogulni vágyó fiatalembereket vonzotta a lehetőség: munkahely, jó fizetés, lakás, óvoda, iskola a családnak. A kezdeti nehezebb éveket néhány igazán termékeny évtized követte. A bányaüzemek fokozatos bezárásával több negatív változás következett be. Sorra megszűntek a főleg nőket foglalkoztató üzemek, alig épült lakás, megszűnt bölcsőde, összevontak tanintézményeket, illetve csökkent a komlóiakat az ország vérkeringésébe bekapcsoló vonatok száma. Tény, hogy kevesebb a vasúti szolgáltatást igénybe vevők száma is, jóllehet sokan a komlóiak, magyarszékiek, bodolyabériek, magyarhertelendiek közül munkahelyüket, iskolájukat csak így érhették (érhetnék) el. Néhány évig ún. vonatpótló autóbusz hidalta át a problémát Komló és Sásd vasútállomása között. Most azonban azt is leállították. Miután egy konferencián meghallgathattuk Páva Zoltán polgármester messzelátó előadását a távoli jövőről, melyet közpénzből fizetett képviselői alkalmazottja látványtervek képeinek vetítésével színesített, megkérdeztem, hogyan utazhat az ország távoli részébe az, akinek nincs autója, netán kora, egészségi állapota vagy más ok miatt nem vezethet, helyette van (lehet) látogatására vagy ápolására váró beteg édesanyja, gyermekágyas lánya, menye, hívhatják esküvőre, temetésre, bírósági tárgyalásra, indulhat speciális, a környéken nem elérhető gyógykezelésre..., gazdasági főtanácsadójával együtt azt válaszolta, hogy "az nyúljon a zsebébe, mert a kevéssé kihasznált járatok fenntartása gazdaságtalan." Ha a zsebe lyukas és a megélhetés gondjai miatt taxira nem telik neki, akkor mit csináljon? - erőszakoskodom tovább. Mire ismét kész a frappáns felelet: "Az tanulmányozza alaposan a menetrendet, akkor mindenhová el tud jutni!" Bevallom, azt hittem, a röghözkötöttség megszüntetése után az utazás is állampolgári jog lett. Ismét tévedtem. Belenyugodni azonban azért sem tudok, mert túlságosan közel van egymáshoz a csillagos eget is megígérő kampányízű előadás és a kiábrándító valóság. Tudniillik a szegény, idős, beteg, több szempontból kiszolgáltatott ember is fizetett éveken át adót, dolgozott, épített, önként vagy unszolásra vásárolt ún. téglajegyet, végzett társadalmi munkát, bent maradt kommunista szombaton, felvonult május elsején, esti tagozaton továbbtanult, remélve, hogy később (mindig csak később!) neki is jobb lesz. Csalódott, de - egyelőre - elmegy szavazni. Miközben ezeket e sorokat írom, a tévében az utca emberei mondanak véleményt a politikusokról. Ilyeneket: "Nem szeretem a politikusokat, mert hazudnak." A mai politikusok inkább a saját gazdagodásukra gondolnak, mint a hazáéra."
|