|
Az idén jelent meg az Athenaeum kiadó gondozásban Pierre-Michel Bertrand tudományos igényű kutatómunkán alapuló könyve, a Balkezesnek lenni. A szerző időben és térben végigkíséri a jó és rossz kéz szembeállításából és a kényszerű, sokszor megalázó, gyötrelmes átszoktatásból eredő problémákat. Ismerteti azokat a tudományosan nem indokolható nézeteket és a belőlük fakadó gyakorlatot, mely szerint a balkezesség nem megengedhető, nem elfogadható dolog. Sokan sokáig erkölcsi hibának, elítélendő magatartásnak, nemegyszer kóros örökletességnek, elkorcsosulásnak vagy éppen devianciának tartották, enyhébb megítélés szerint súlyos tiszteletlenségnek számított. A mi nyelvünk is őriz negatív kitételeket: bal lábbal kelt föl, balvégzet, balsors, balról született gyermek stb.
Annak ellenére, hogy sok ismert és nagyrabecsült ember, művész használta teljes természetességgel a bal kezét, a változás csak a 19. század végén következett be, amikor a brit pszichiáter, W. Ireland. ezt írta: "Egy balkezes gyermek, akit arra kényszerítenek, hogy jobb kézzel írjon, pontosan ugyanolyan helyzetben van, mint az a jobbkezes gyermek, aki bal kézzel volna kénytelen írni." Mindez összecseng azzal, hogy vajon indolkolt-e, jogos-e sértegetni, lenézni vagy megvetni azokat, akiknek "a természet valamiféle játékának köszönhetően a bal kezük az erősebb és ügyesebb?"
Az úttörő szemléletváltozás Franciaországban következett be az első világháború után, amikor a bal kéz rehabilitásával pótolni kellett a sebesültek hiányzó végtagját. 1949-ben pedig végre törvény mondta ki: "Tiszteletben kell tartani a családi, az iskolai, a szakmai és a társadalmi életben a balkezes sérthetetlen jogát arra, hogy szabadon használhassa a bal kezét..."
Számos előítélet, hátrányos megkülönböztetés után e helyen is arra kell felhívnunk az érintett szülők, pedagógusok, munkaadók és mások figyelmét, hogy "hagyják békén a bal kezeseket!" Legyen étkezéskor tányérjuk bal oldalán a kanál, ne ütközzön meg senki a bal kézzel indított mozdulatukon, ne parancsolják jobb kezükbe a ceruzát! Csak így lesznek, csak így lehetnek reális önértékeléssel bíró, kiegyensúlyozott, boldog emberek!
|
