Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
Államigazgatás

Bemutatjuk

Bér, jövedelem

Borturisztika, borturizmus

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU pályázatok

Fiatalok

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Helyi önkormányzat

Helytörténet

Humán

Információ

Innen-onnan

Innováció

Interjú

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

Képviselők

Kiállítások, konferenciák

Kitüntetés

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közbiztonság

Közérdekű információk

Közlekedés

Közlekedési információk

Köztársasági elnök

Közvélemény

Kulturális programok

Lelkisegély

MSZP

Műszaki Tudományok

Nemzetiségi ügyek

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Parlament

Párthírek

Pedagógia

Politika, közélet

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Távközlés

Technika

T-Kisebbségek

Történelem

Tudományos hírek

Turizmus

TV, rádió

Utazás

Ünnepségek

Vallás

Vélemények

Vízszolgáltatás


Átok vagy áldás balkezesnek lenni?

 Az idén jelent meg az Athenaeum kiadó gondozásban Pierre-Michel Bertrand tudományos igényű kutatómunkán alapuló könyve, a Balkezesnek lenni. A  szerző időben és térben végigkíséri a jó és rossz kéz szembeállításából és a kényszerű, sokszor megalázó, gyötrelmes átszoktatásból eredő problémákat. Ismerteti azokat a tudományosan nem indokolható nézeteket és a belőlük fakadó gyakorlatot, mely szerint a balkezesség nem megengedhető, nem elfogadható dolog. Sokan sokáig  erkölcsi hibának, elítélendő magatartásnak, nemegyszer kóros örökletességnek, elkorcsosulásnak vagy éppen   devianciának tartották, enyhébb megítélés szerint  súlyos tiszteletlenségnek számított. A mi nyelvünk is őriz negatív kitételeket:  bal lábbal kelt föl, balvégzet, balsors, balról született gyermek stb.
Annak ellenére, hogy sok ismert és nagyrabecsült ember, művész használta teljes természetességgel a bal kezét, a változás csak a 19. század végén következett be, amikor a brit pszichiáter, W. Ireland.  ezt írta: "Egy balkezes gyermek, akit arra kényszerítenek, hogy jobb kézzel írjon, pontosan ugyanolyan helyzetben van, mint az a jobbkezes gyermek, aki bal kézzel volna kénytelen írni." Mindez összecseng azzal, hogy vajon indolkolt-e, jogos-e sértegetni, lenézni vagy megvetni azokat, akiknek "a természet valamiféle játékának köszönhetően a bal kezük az erősebb és ügyesebb?"
 Az úttörő szemléletváltozás Franciaországban következett be az első világháború után, amikor  a bal kéz rehabilitásával pótolni kellett a sebesültek hiányzó végtagját. 1949-ben  pedig végre törvény mondta ki: "Tiszteletben kell tartani a családi, az iskolai, a szakmai és  a társadalmi életben a balkezes sérthetetlen jogát arra, hogy szabadon használhassa a bal kezét..."
Számos előítélet, hátrányos megkülönböztetés után e helyen is arra kell felhívnunk az érintett szülők, pedagógusok, munkaadók és mások figyelmét, hogy "hagyják békén a bal kezeseket!" Legyen étkezéskor tányérjuk bal oldalán a kanál, ne ütközzön meg senki a bal kézzel indított mozdulatukon, ne parancsolják jobb kezükbe a ceruzát! Csak így lesznek, csak így lehetnek reális önértékeléssel bíró, kiegyensúlyozott, boldog emberek!

 

 


Publikálta
null