Hetek óta halljuk-látjuk a franciaországi zavargások híreit. Rengeteg jogos vagy jogtalan sérelem immár minden oldalról. A rendcsinálás követelése, a nyugalom jogos igénye mindenfelől. Közben értelmetlen pusztítás, égő autók, iskolák, üzletek, fájó sebek, pótolhatatlan életek. Kérdések, fenyegetések, magyarázkodások, dühök, fél- és egész igazságok, félelmek, gyászok... És kérdések: mivégre?, meddig még? A helyreállításhoz pénz, munka, idő és összefogás, közös akarat kell(ene). Addig pedig a távoli magyar nép asszony-anya költőjének, Várnay Zseninek az üzenete: Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!
|