|
Egy új platform, és megannyi kérdés,
illetve kritika. Ez jellemzi e héten a szocialistákat. Gyurcsány Ferenc
szokatlan helyen, szokatlan bejelentést tett, így máris megbolydult a mag,
amely talán úgy érzi, a három súlyos vereség után már csak olyankor szólalhat
meg, ha saját magát kritizálja.
Hogy mikor kezdődött az a
folyamat, ami a tavalyi EP, vagy az idei országgyűlési, majd az önkormányzati
vereséget előidézték, nehéz lenne megmondani. Egyesek Öszödöznek, míg mások
Horn 1994-es koalíciós szerződését emlegetik, és mindeközben vannak a
középutasok, akik szerint Medgyessy regnálása alatt nőtt túl Gyurcsány a
párton. Nehéz lenne igazságot tenni, de tény, utólag megvizsgálva, mind az
SZDSZ, mind Gyurcsány olyan nyomokat hagyott a párton, amelyek sokáig
érezhetőek lesznek.
Az SZDSZ-szel már nem nagyon kell
számolni, és a romjain létrejött LMP is inkább az ősi testvérhez, a Fideszhez
húz jelenleg. De mi a helyzet Gyurcsánnyal? A héten létrejött (nem véletlen,
hogy nem a létrehozott kifejezést használom) Demokratikus Koalíció elnevezésű
platform, láthatóan egy liberális és legalább annyira progresszív gyülekezet
kíván lenni. De ez igazából teljesen mellékes, hiszen egyetlen valódi célja,
hogy Gyurcsány Ferenc számára utat nyissanak az esetleges visszatérésre. Nem tisztem
eldönteni, hogy ez akár az MSZP, akár az ország számára előnyös, vagy hátrányos
következményekkel jár-e, de azt nehéz nem észrevenni, hogy a hajdani győztes,
aki 2006-ban „egyedül” nyerte meg a szocialisták számára a választás, most
(szintén) egyedül, képes elveszíteni bármit a párt számára.
A magyar liberalizmus eltévedt. Az
SZDSZ szavazók „menekülése” ezt már bebizonyította, hiszen mire megtaláltak azt
az egy szavazót, aki a 200 ezren felül biztosította volna a parlamenti
jelenlétet, nagyjából elveszítették a százezreket. Ha Gyurcsány ezt nem látja
be, csak egy puccs lökheti vissza a párt élére, amiből viszont már volt egy
neki… kétszer, talán a szocialisták sem fulladnak egyazon Gyurcsányba.
|
