|
2007. október 1.
 Nyolc éve politizálok, négy éve vagyok a Kormány tagja, három éve annak vezetője. Sikerben és kudarcban egyaránt volt részem, eredmények mellett voltak hibáim és tévedéseim is. És mi a legfontosabb tanulság? Az, hogy a legnagyobb hibák rossz kompromisszumokból, bátortalan féligazságokból és önfelmentő némaságból erednek. Mindezek révén pedig, ha nem vigyázunk, végül magunk is olyanná válunk, mint a rendszer, amit eredetileg még meg akartunk változtatni. Nem akarok ebbe a sorba beállni.
Az elmúlt hetekben új botránnyal gazdagodott politikai rendszerünk működésének 17 éves tapasztalata. Sokan azt mondják: Nem is vártunk ezektől többet. Mások meg azt tanácsolják, hogy tessék elővenni a régi ügyeket, volt azokból elég az előző kormányok alatt is. Használjuk a bevett politikai taktikát, elterelni a figyelmet, elhallgatni a valóságot, ellentámadást intézni a riválisokkal szemben. Mi tagadás, nagyjából ilyen forgatókönyvek szerint írták az elmúlt időszak botránykrónikáit. Mi nem akarjuk ezt a sort folytatni. Nem akarunk pártközeli cégeket eltüntető volt egyetemi társakkal, vagy APEH-elnökké avanzsált pártpénztárnokkal példálózni. Nem azért, mert hogy ezek az ügyek ne lennének, ne lettek volna igazak, hanem azért, mert nem eltussolni kell az ügyeket, hanem kideríteni az igazságot. Ezt fogjuk tenni.
De ez nem elég. Muszáj szembenézni az egyedi gyanú és jogsértés mögött meghúzódó általános jelenségekkel is. Azzal, hogy a politika világára a korrupció, a pénzekkel való visszaélés széles körben osztott gyanúja vetül.
Hadd álljak meg itt egy pillanatra. Az a meggyőződésem, hogy a magyar közéletben többségben vannak a tisztességes, feddhetetlen emberek. Olyanok, akik kifejezetten szenvednek attól, hogy alaptalanul veszi őket is körül az erkölcstelenség gyanújának fojtogató hálója. Nem igaz, hogy a politikusok többsége gazember. Nem igaz, hogy a politikát csak tisztességtelenül lehet művelni. De az igaz, hogy a rossz kompromisszumok, és egynéhányak bűne mindenkire árnyékot vet. Ugyanakkor szembenézve az elmúlt 17 év tapasztalatával, muszáj önöknek azt mondanom, hogy eloszlatni ezt a gyanút, a politika hitelét helyreállítani csak átfogó lépésekkel lehet.
Éppen ezért azt javaslom, hogy tegyünk rendet saját házunk táján. Teremtsünk átlátható, ellenőrizhető, és fair viszonyokat. Ennek érdekében tett javaslatainkat hét pontban foglalom össze, a szükséges jogszabály-tervezeteket pedig két héten belül elkészítjük.
1. Alkossunk új, szigorú párt- és kampányfinanszírozási törvényt. Zárjuk el a korrupció gyanújának forrásait. Tiltsuk meg, hogy a pártok költségvetésen és magánszemélyek adományain kívül más támogatást is elfogadhassanak. Tegyük kötelezővé a rendkívül részletes pénzügyi beszámolást, teremtsük meg a folyamatos ellenőrzés lehetőségét. Rövidítsük le a kampányokat, a kampányidőszakban korlátozzuk a kormány és a civil szervezetek reklámjait is. Az ellenőrizetlen pénzcsapok elzárásával párhuzamosan a reális szintre emeljük fel a pártok költségvetési támogatását. Biztos vagyok benne, hogy ez lényegesen kevesebbe kerül, mint amennyi kárt okoz az átláthatatlan és ellenőrizhetetlen pártfinanszírozás jelenlegi rendszere.
2. Szüntessük meg a pártok ifjúsági szervezetei felemás helyzetét. Ezek a szervezetek nem pártok, és nem civil szervezetek. Ezért aztán se ilyen, se amolyan jogon nem jutnak hozzá forrásokhoz. Ez a „se ez, se az” helyzet pótmegoldásokat szül, rossz kompromisszumokra sarkall. Álljuk ennek útját! A pártok hivatalos, elismert ifjúsági szervezeteinek finanszírozását, tegyük a pártfinanszírozás önálló részévé, és rájuk nézve is ugyanazokat a szabályokat, garanciákat alkalmazzuk, amelyeket a pártokra is kötelezőnek tekintünk.
3. Védjük meg a civil szervezeteket a pártpolitikai befolyásától. A civilség szellemét megöli a pártokkal való pénzügyi, személyi összefonódás. A pártpolitizálásban résztvevő civil szervezetek a jövőben ne kapjanak semmilyen jogcímen közpénzt. A valóban független civil szervezetek támogatását pedig elsősorban az önkéntes adófelajánlásokra bízzuk.
4. Alkossuk meg Európa legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét! Más garanciális szabályok alkalmazásán túl zárjuk ki a közpénzeket odaítélő pályázatokból mindazokat, akik részt vettek a pályázatok előkészítésében, továbbá a kormány tagjait, az államtitkárokat, a kormány mellett, valamint a regionálisan működő fejlesztéspolitikai hivatal illetve társaság vezetőit, az előbbiek közeli hozzátartozóit, valamint a tulajdonukban lévő társaságokat.
5. Közhivatalban dolgozó egyes, magasabb beosztású köztisztviselők számára tegyük általánossá, rendszeressé és kötelezővé a vagyonosodási vizsgálatot. Felkérjük az Országgyűlést és a települési önkormányzatokat, hogy kezdeményezzék tagjaiknál, hogy azok kérjenek személyükre vonatkozó a vagyonosodási vizsgálatot, és annak megállapításait hozzák nyilvánosságra. A közfunkciót ellátó személyek jövedelmi- vagyoni helyzetének nagyobb nyilvánossága, ellenőrizhetősége nagyban hozzá fog járulni közéletünk tisztaságához és a közbizalom megerősítéséhez.
6. Állítsuk helyre a főállású parlamenti képviselőség intézményét. A parlamenti képviselők feladatai nem végezhetők el félállásban. Aki két helyen van, az egy helyen sincs teljes mértékben és értékben. A következő parlamenti ciklustól önkormányzati vezetők, polgármesterek, gazdasági társaságok vezetői ne lehessenek a parlament tagjai. Ezzel csökkentjük a funkcióhalmozást, többen vehetnek részt a közügyekben, megerősíthetjük a parlament függetlenségét, csökkenthetjük a helyi, területi közvetlen nyomásgyakorlás erejét.
6. Tegyük átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé a képviselői jövedelmeket. Ma a képviselők jövedelme munkájukhoz, felelősségükhöz, más, a miénkhez hasonló országban szokásos mértékekhez képest nem magas, ezért a jövedelmek csökkentése indokolatlan. Ilyen igénnyel legfeljebb olcsó népszerűséget lehet szerezni, az előítéleteket lehet kielégíteni. Ne álljunk be ebbe a sorba! Nem érdeke Magyarországnak, hogy törvényhozói kevésbé legyenek megbecsülve, mint egy átlagos nagyvállalati középvezető, vagy államigazgatási tisztviselő. De igenis megkövetelhető, hogy a mai jövedelmi szint alapvető megőrzésével, változtassunk a fizetés és a költségtérítés arányain úgy, hogy a költségtérítést a másokra is vonatkozó elszámolási és ellenőrizhetőségi szabályok mellett lehessen igénybe venni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarországnak változásra van szüksége. Változásra egyebek mellett az egészségügyben, az adórendszerben, a nyugdíjrendszerben. Ezeket a reformokat végig fogjuk vinni. De reformokra van szükség a politika háza táján is. Nem új rendszerváltásra, hanem a rendszerváltás eredeti eszményeinek követésére és kiteljesítésére. Ehhez több demokrácia, szabadság és felelősség kell. Állampolgároktól és a politikusoktól egyaránt.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak
|
