|
Amikor a politika kerül
terítékre, sokan érzik úgy, már a szag is elveszi az étvágyukat. Ugyanakkor
érdemes, ha nem is főételként, de csemegeként mindenképpen, belekóstolni egy
kicsit ebbe a világba is. Érdekes párhuzamokat találhatunk, amik vagy azt
mutatják meg, hogy mennyire buta embereket is választunk meg, vagy – ez azért
nem valószínű – nagy változások előszelét érezhetjük meg. Persze ez a
„szélcsatorna” inkább hasonlít egy babfőzelékevő-verseny döntőjének helyszínt
biztosító étterem szellőzőrendszeréhez, mint az erdőben szállingózó virágillatú
szellőre. Most éppen azt vélhetjük felfedezni, hogy a Fidesz rövid időn belül
elkergeti elnökét…
Lehet vitatkozni azon, hogy
mennyire szerencsés a jelenlegi helyzetben jutalmat osztogatni a
tárcavezetőknek, de nem szerencsés – bár a Fidesztől megszokott – az a
próbálkozás, hogy minden kormányzati lépést kritizáljanak. Legkevésbé az ellenzék
számára rejt magában eredményt ez a fajta retorika, hiszen azt már régen
megtanultuk, hogy aki sokszor kiabál farkast, az végül maga válhat farkas- csemegévé válhat.
Azon sem kell meglepődni, ha a
múltból előcitált politikusok nem örülnek annak, ha ellenpéldaként emlegetik
őket. „Az nem úgy volt.” „Akkor más volt a helyzet.” „Miért pont engem, amikor
másokat nem?” „Én nem is oda tartozom…” Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket
hallani, egy valaha királyként tisztelt, ma viszont sokszor kétes hírűként
aposztrofált jobboldali(?) politikustól. Persze amikor valakit párhuzamba
állítanak egy jelenlegi, negatívnak beállított helyzetben szereplő személlyel,
rögtön tisztába hoznak bennünket azzal a ténnyel, hogy a két eset mennyire más
is.
De akkor térjünk rá mai témánkra.
Szijjártó úr egészen odáig megy, hogy nem is csak a nemrég kifizetett
jutalmakat kritizálja, hanem bizonyos tárcavezetőknél, magát a havi fizetést
is. Azzal persze tisztában kell lennünk, hogy ugyanaz az érték és eredmény
egészen máshogy tűnik egyik-, és a másik oldalon, de a totális eredménytelenség
azért nem nagyon különbözhet, még a politika szemüvegén keresztül sem. Ha elhisszük,
hogy Szijjártó úr képes a valós teljesítményt értékelni, akkor könnyen
észrevehetjük, hogy a miniszteri fizetések jogosságát megkérdőjelező megjegyzés
elsősorban Orbán Viktornak szól, aki az utóbbi nyolc évben nem tudod érdemleges
eredményt elérni a Fidesszel. Nyertek ugyan egy-két választást, de azoknak az
eredményeknek nem sok ráhatásuk van az ország helyzetére. Néhány, pluszban „kikergetett”,
azóta többnyire „hisztiző” és Magyarországot „beáruló” politikus ugyan mutatta
az EU-s választáson a párt időnkénti erőre kapását, ahogy – szintén – néhány
önkormányzat is elsárgult idén ősszel, de ez mit sem ér azzal a két
országgyűlési győzelemmel szemben, amit az MSZP besöpört a legutóbbi két
választáson. Márpedig az ilyen mértékű eredménytelenséget sehol sem honorálják
olyan magas összeggel, amit Orbán hónapról hónapra felvesz pártelnöki székének
párnázására. A kérdés csak az, hogy az ifjú titán mikor postázza, és kivel
jegyezteti ellen a vezér felmondólevelét?
Ugyanakkor egy-egy vereség, még
erősíthetne is egy komoly pártot, Orbán Viktor vezénylő-tábornoknak köszönhetően
azonban a Fideszről sok minden elmondható, az viszont semmiképpen sem, hogy
jelenleg komoly politikai erőnek tűnne. A korábban általuk hangoztatott Orbán-fóbia,
most valami gigantomán Gyurcsány-fóbiavá vált. Kivonulások, megnemjelenések
színesítik a belpolitikai tudósításokat, melyek közül a legfrissebb, hogy
miközben nem voltak hajlandóak elmenni a miniszterelnök által kezdeményezett, a
jövő év elején csatlakozó két országra vonatkozó munkaerő-szabályozást
előkészítő tárgyalásra, most ostorozzák a meghozott döntést. Természetesen tisztában
vagyunk vele, hogy nem a Fidesz nem kívánt tárgyalni, hanem Orbán „tiltotta” le
a frakciótagokat – hozzájuk csaholva csatlakoztak a magukat
kereszténydemokratának valló, de ismét egy homofób elnököt megválasztó politikusok
is – az érdemi munkáról.
Mindezek tükrében Szijjártó úrnak
felhívnám a figyelmét arra, hogy nagymértékben csökkenthetné – Orbán időleges
regnálása végéig – a költségvetés terheit. Csupán az arra az időre járó
bértömeget kell begyűjtenie a két(?) frakciótól, amikor ahelyett, hogy
dolgoznának, éppen kivonulnak a teremből. Persze gyanítom, hogy ennek az exodusnak
mi fizetjük meg az árát, miközben az „egyiptomiak” nem tudnak mit kezdeni egy
adott helyzettel.
|
