Szeretem az őszinteséget. Ha pedig ezt már kimondtam, akkor azt sem hallgathatom el, hogy először felháborodtam Heintz Tamás szavain. De csak először. Aztán rájöttem, a képviselő úr nem káromkodott, csupán lerakta az alapjait az MSZP és a Fidesz koalíciójának.

Persze, tudom én, hogy ezt meg kell magyarázni, de amikor az ember elérzékenyül, egy ilyen kedves invitáláson, akkor először csupán az érzéseit osztja meg a körülötte lévőkkel. Most valami furcsa boldogság kerít hatalmába, hiszen azt kell, hogy feltételezzem, hogy a sokakat elgondolkodtató megjegyzés, egyfajta házassági ajánlat volt. Gondolom ezt azért, mert egy magát keresztény-demokratának valló ember, csak és kizárólag a hitvesét kérheti fel a szexuális vágyainak kielégítésére. Ha pedig a politika területén értelmezem a házasságot, különösen, ha azt a bal- és a jobboldal reprezentánsaira vonatkoztatom, akkor egy újabb örömteli megállapítás kell tennem: megszűnt az ellentét a két párt között. Ez jelentheti azt, hogy az ellenzéki képviselők részt vesznek a parlament munkájában, jelentheti azt, hogy felelősségteljes döntéseket hoznak hazánk érdekében, és nem utolsósorban jelentheti azt is, hogy a kettészakított országot, végre együttes erővel tudjuk újra eggyé kovácsolni. Bár nekem nincs mandátumom, hogy a parlamenti kapcsolatokra áldásomat adjam, mégis büszkén, és boldogan állok a kezdeményezés mellé. Köszönöm Heintz úr!

De természetesen az is lehet, hogy én értelmeztem félre Heintz úr megjegyzését. Ha ez így van, akkor gyanítom, hogy senki sem fog bekapni semmit. Ebben az esetben viszont el kellene gondolkodnia azon, hogy nyíltan vállalt retorikája nem teszi-e alkalmatlanná arra, hogy másokat képviseljen, amikor tisztelettel, még anyanyelvét sem tudja?

Publikálta null