|
Amikor az ember veszélyt érez, sok mindent beáldoz. Amihez viszont ragaszkodnak sokan, az a hit, a tartás és a család. Vagyis senki sem menti saját magát úgy, hogy szeretteit veszélyezteti; de persze ez csak az emberekre és nem az emberszabásúakra igaz. A Fidesz ismét kicsúszott az első kategóriából, és kétségbeesésében már saját nemzetét is beáldozná, mert hát a hatalom – számukra – mindenek felett való.
 Orbán Viktor, aki hazugságot hazugságra halmoz – mit lehet arra mondani, aki azt hazudja, hogy ő még sohasem hazudott? – szeretné elhitetni a választókkal, hogy még mindig az országgyűlés összetételéről kell dönteni. Harmadik fordulót emleget, meg népszavazást. Azt hiszi, hogy amilyen vakok a követői, ugyanolyan homályos szemmel nézik a közéletet a többiek is. Amikor azt próbálja beadni, hogy az önkormányzati választások tétje a jelenlegi koalíció sorsa, elfelejti, hogy eddigi egyetlen belpolitikai győzelme után, milyen kínos vereséget szenvedett még ugyanabban az évben, ősszel. Érdekes módon, Orbán nem takarodott el, ahogy ezt egy esetleges – de nem valószínű – 2006-os Fidesz-győzelemnél elvárná Gyurcsánytól. Érdekes Orbáni gondolatok, és talán Dakotáéknál ez még helytálló vélekedés is lenne, csakhogy itt magyarok élnek, vagyis sápadt arcúak, akik abba sápadtak bele, hogy őt kellett hallgatniuk.
Aztán itt vannak az Orbáni vadhajtások. Ők most azt akarják belénk plántálni, hogy a főpolgármester-választás eredménye befolyásolhatja a miniszterelnök személyét. Becsukott szemeimmel látom, amint Fideszes honatyáink és honanyáink esti meséiben azok az álmok öltenek testet, ahol ismét őket emeli a nép a pajzsra, ha viszont kinyitom őket, látom, ahogy ezek a pajzsok az országot védik a feldühödött csűrhétől, melyet pont a Fidesznek kellett volna megfékeznie, ha már felelőtlen, és sokszor szándékolt kijelentéseivel hazánk ellen uszított.
|
