Magyarország állapotáról
megoszlanak a vélemények. A dübörgő gazdaság áll szemben a csőddel, mint két
örök ellenség a grundon. Persze ahány politikus, annyi vélemény, illetve ez
azért nem igaz, hiszen a vélemények, tartalmilag a pártállástól függenek, a
politikusaink, csupán a stílust adják hozzá. Bár a gazdasághoz értő, és
szakértőként nyilatkozó (pártoktól független) megszólalások sem fedik teljesen
egymást, eddig mégis az ő szavukra adtam leginkább. Eddig. Az utóbbi napok Fideszes
megszólalásai viszont elbizonytalanítottak. A szakértők sem értenek a
gazdasághoz.
A magyar egy büszke ember. Naphosszat
sorolja tudósaink nevét – akik túlnyomórészt, nem itthon szerezték hírnevüket –,
hozzátéve azon találmányok sokaságát, melyeket magyar kéz alkotott. Legyen szó
gépiparról, irodalomról, mindenhez tudunk párosítani egy-egy nevet, ami
hazánkhoz köthető. Méltán vagyunk büszkék. Akár a nyugati agyelszívásra is,
hiszen ez is honfiaink és honleányaink kvalitását dicséri. A gazdasághoz
azonban nem értünk. Ennél nagyobb baj viszont, hogy a világon senki sem ért
hozzá. Hogy akkor miként képesek egyes országok olyan eredményre, amit
ismerhetünk a szakirodalomból, jó kérdés, de igazi szaktudás biztos nem létezik
ezen a planétán.
Az utóbbi hetekben folyamatosan
figyelem a kormány és az ellenzék hisztiét, a gazdasági helyzettel
kapcsolatban, illetve a helyzetre adható válaszok értékelésében. Egykori, és
jelenlegi kormányunk nem nagyon foglalkozik azzal a ténnyel, hogy annyira némán
nyilatkozott a tervezett reformok megszorítási részleteiről, hogy azoknak csak
egy kis részét tudtuk még mi is, akik folyamatosan figyelemmel kísértük az
eseményeket, kiolvasni. Nem mondom azt, hogy bármiért is bocsánatot kellene
kérniük, hiszen túl sok ígéret nem hangzott el a kampányban, ami pedig mégis,
annak nagy részére igaz lehet, hogy a ciklus egészére vonatkozik. Bár tény,
hogy 1950 forintot továbbra is kivesznek a zsebünkből, de ezt még valahogy
kibírjuk. Viszont jó lenne már, az eddigieknél több konkrétumot hallani. Ma végre
elhangzott egy szám. 200 milliárd forint. Ennyi mozgástere lesz a kormánynak,
ha 2008-ra elérjük kitűzött céljainkat. Nem sok, de legalább nem ringatjuk
magunkat abban a kényszerképzetben, hogy későbbiekben megszűnnek az adók és a
járulékok.
Ennél is érdekesebb azonban az
ellenzék hozzáállása, különösen Varga Mihály, volt pénzügyminiszteré, aki az
elmúlt este is megcsillantotta számunkra képességeit, és azt, hogy miként lehet
a bundán kívül, a szavakat is kiforgatni. Ő – és a Fidesz – az utóbbi időben
nagy előszeretettel hangoztatja, hogy a kampányban nem a most bejelentett
intézkedéscsomagról volt szó. Igazuk van. 1998-ban sem arról szólt a kampány,
amit végül a nyakunkba öntöttek. Szép dolog, amikor valaki – legalább a
másikban – felismeri, saját hibáit. A másik, amit sokszor idecitálnak az
ellenzéki képviselők, a különböző szakértői vélemények, hazánk jelenlegi
állapotáról. Nagyrészt, ebben is igazuk van. Ahogy biztos igazuk van abban is,
hogy amikor, ugyanezen szakértők, a Fidesz programjára vonatkozó véleményeivel
szembesülnek, tagadják azok hitelességét. Ez pedig csak egyet jelenthet, hogy a
szakértők nem értik a szakmát. Vagy lehet, hogy ők mégis???
|