|
A héten hivatalosan is bejelentették,
Sólyom László Gyurcsány Ferencet kéri fel kormányalakításra. A választások
eredményének ismeretében ez a döntés volt várható, de természetesen az államfő
joga, hogy eldöntse, kinek ad megbízást, figyelembe véve a politika aktuális
helyzetét, és a politikai erők egymáshoz való viszonyát.
 2006. április 23-án – nagyobb részben
– lezárultak a parlamenti választások. Az előzetes mérésekkel ellentétben, a
korábbinál sokkal nagyobb arányú győzelmet aratott a kormánykoalíció. A 2002-ben
győztes MSZP-SZDSZ koalíció 198 fős eredményéhez képest, 210 képviselői
mandátumot szerzett, így nemcsak megtartotta, de meg is erősítette pozícióját a
magyar törvényhozásban. Ha csupán matematikailag néznénk, már nem lenne
kérdéses az államfő döntése, de idén ennél több információ is a rendelkezésére
állt. Egyrészt az, hogy a két kormányzó párt folyamatosan megerősítette, hogy
együtt kívánják folytatni a kormányzati munkát, másrészt pedig az, hogy az
ellenzék amellett, hogy elveszítette a választásokat, a korábbi egységét sem
tudta megtartani. Az MDF- Fidesz vita, a KDNP önállósodási szándéka, mind azt
mutatta Sólyom László számára, hogy nemcsak a számbeli többség hiányzik a
kormányváltáshoz, de az együttműködési készség sem biztosított a jobboldali
pártok között.
Május 16-án – várhatóan –
megtartják a Parlament alakuló ülését, ami után már csak a két győztes párton
múlik, hogy mikor alakulhat meg a második Gyurcsány kormány, megszakítva így
egy magyar „hagyományt”, ami az elmúlt 16 évben a folyamatos változást, ezáltal
pedig a szükséges reformok folyamatos elmaradását eredményezte. Emellett persze
folyamatosan kérdésként lebeg az elemzők szeme előtt az ellenzék jövője, ami viszont
az ország következő négy éve szempontjából teljesen érdektelen az itt élők
számára.
|
