|
A magyar politika eddig is tartogatott meglepetéseket, már ami a személyek pártközi mozgását jelenti, és gyanítom, hogy ez a folyamat ezután sem áll meg. A különbség inkább az értékelésben rejlik, mert míg az egyik fél tudomásul veszi a „népvándorlást”, addig a másik árulókról és megtért bárányokról beszél.
 Minő érdekes, hogy miközben a Fideszben és a hozzá közelálló szervezetekben számtalan „megtért bárány” kap kisebb-nagyobb szerepet az utóbbi években, addig a tőlük távozók aljas árulónak vannak bélyegezve. Az egykori kommunista(?) vezetők és ideológusok a lehető leghitelképesebb személyiséggé képesek válni a tömegek szemében, persze csak abban az esetben, ha köpönyegüket megfordítva, átállnak a „polgári” oldal szolgálói közé. Ez a szemlélet természetesen rögtön értelmezhetőbbé teszi magának a pártnak az átalakulását is, hiszen ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor még korhatárosak voltak a fiatal demokraták? Aztán fordult a széljárás, és a korábbi tini-tonic helyére a parlamenti korelnökök ültek, és ma már az egyik legkorosabb, és legcsontosabb társaság lett a hajdani liberálisokból.
Formaváltás vagy erózió?
Nem tudhatjuk biztosan, hogy ma miként vélekednek a hajdani szavazók, de elég valószínűtlen, hogy sokan maradtak volna meg azok közül, akik nem voltak restek annakidején, a forma mögötti tartalmat is szemlélni. Bár a rendszerváltás pártjai, mára mind átalakultak (vagy megszűntek, esetleg betagozódtak a Fideszbe), azért a legtöbben az alapértékeknek legalább a csírája még fellelhető. A Fidesz, az más. A hajdani liberálisból, mára konzervatív lett, és az egykori antiklerikális vonal is inkább küldi az embereket bűnoldó papi-bullákat gyűjteni, mint a Szigetre egy jót bulizni. Egy dolog, ami megmaradt, Orbán szeretne mindenkinél hangosabb lenni, csak most már másokhoz szól, és másról beszél.
Áruló patkányok!
A politikában benne van az a lehetőség, hogy cél érdekében, vagy módosuló habitus miatt, megváltoztatjuk pártpreferenciánkat. Ez igazából jó dolog, hiszen a szabadság kétes érzésével ruház fel bennünket. Abban a pillanatban viszont átokként nehezedik ránk, amikor azzal kell szembesülnünk, hogy korábbi támogatottjaink úgy gondolnak ránk, és úgy beszélnek rólunk, mint leprásokról az úri szabók…
A Fidesz mindent elkövet annak érdekében, hogy a zászlaja alatt minél többen gyülekezzenek, és kegyetlenül „megtorol” minden elhajlást. Az igazán megdöbbentő ebben nem az, hogy a másik oldalt választókat átkozva építi tovább saját magát, hanem az, hogy azt sem viseli el, ha valaki ugyanazt gondolja, csak egy kicsit másként. Az egyszerre szélsőjobbos és szélsőbalos attitűdöket is magán viselő konzerv párt nem viseli el az önálló gondolkodást. Míg a politikai hatalom a fejlett demokráciaérzékkel rendelkező pártoknál eszköz, addig a Fidesznél maga a cél.
|
