|
A magyar politika és a magyar
demokrácia mélypontja, amikor egy parlamenti párt elnökét életveszélyesen megfenyegetik.
Dávid Ibolyának azért kell elviselnie a támadást, mert szembeszállt a Fidesz
politikájával, és úgy döntött, hogy a pártja önállóan méretteti meg magát. Az eredmények
az elnök-asszonyt igazolták, a fenyegetés viszont azt, hogy Magyarországon
elszabadultak az indulatok.
 Amikor valakit fenyegetéssel
karnak rávenni valamire, legtöbbször sikerrel járnak az agresszorok, most viszont
egy olyan ember, egy olyan politikus került néhány örült célkeresztjébe, akit a
fenyegetés csak megerősít abban, hogy jó úton jár. Dávid Ibolya azért fordult
szembe a Fidesszel, mert nem akarta tétlenül nézni, hogy pártját, ahogy
korábban már jó néhány politikai tényezőt, elnyel a radikalizálódott jobboldali
párt. A négy év alatt folyamatosan meglévő nyomásgyakorlás, a kampány
megkezdése előtti egyezkedési kísérlet, a kampányban tapasztalható zsarolások
és egyéb törvénytelenségek, a kampánycsendben elhangzott fenyegetések, és
fizikai támadás mind azt mutatja, hogy Fidesz politikusai semmitől sem riadnak
vissza annak érdekében, hogy az Magyar Demokrata Fórum szavazóit is
bekebelezze.
Valószínűsíthető, hogy az
életveszélyes fenyegetéshez semmi köze a Fidesz vezérkarának, de mindenképpen
érdemes elgondolkodni azon, hogy mekkora felelőssége van ebben egy olyan
pártnak, amelyik ugyanott folytatja a két forduló között, ahogy az első előtt
abbahagyta, vagyis, hogy miután az MDF elnöksége túlnyomó többséggel úgy
döntött, hogy nem lépteti vissza jelöltjeit a Fideszes jelöltek javára, magukat
a jelölteket „támadták” meg. Orbán Viktor és a Fidesz hatalomvágya olyan
indulatokat szabadított fel, amiket már ők sem képesek kordában tartani, így a
2006-os választások nem a demokrácia ünnepeként fognak bevonulni az újkori
történelemkönyvekbe, hanem úgy, mint egy széteső félben lévő párt haláltánca,
amely igyekszik minél több áldozatot magával rántani a semmibe.
|
