Az elmúlt hetek eseményei azt sejtetik, hogy az újkori demokráciánkban első alkalommal lesz lehetősége az éppen regnáló kormánynak újabb 4 esztendőre kapjon mandátumot. Bár Orbán Viktor nyíltan vállalta, hogy kampánycsend sértést követ el: Megkeresem, felhívom minden barátomat és elmegyek a falumba is - mondta a Fidesz elnöke, mégsem lesz ereje a magát jobboldalinak mondó pártnak, hogy átvegye az ország irányítását.

Ha valaki figyelte az elmúlt hetek eseményeit, akkor azt kellett, hogy lássa, hogy egy dinamikus miniszterelnökkel szemben, egy megfáradt és sértődött Fidesz elnök áll szemben. Bár tavaly őszig szinte egyértelműnek tűnt, hogy a rendszerváltás óta megszokott vetésforgó 2006-ban is kormányváltást fog eredményezni, Gyurcsány Ferencnek sikerült talpra állítania az MSZP-t, és bár apró lépésekben, de ledolgozta kétszámjegyű hátrányát, és tavaly október óta fej-fej mellett, nem egyszer MSZP vezetéssel jelentek meg a közvélemény-kutatók felmérései.

A Fidesz ismét bevonta a szélsőségeseket megszólító szónokait a kampányba, és míg 2002-ben Kövér Lászlónak hívták a szélre beszélőt, idén Kerényi Imre, Bencsik András, Semjén Zsolt és Mikola István vállalták ezt a nem túl hálás feladatot. Bár a megszólított tömegek százával, ezrével sorakoztak fel a demagóg szólamok mellett, a józan gondolkodású emberek elfordultak a radikális gondolatokat is bevető párttól.

Az utolsó közvélemény-kutatási adatok csak minimális kormánytöbbséget jósolnak, de a merészebb gondolkodásra is kész elemzők nem tartják kizártnak azt sem, hogy az MSZP egymaga képes lesz 50 százalék feletti eredményt elérni.

Sok kérdést vet fel a két kisebb párt eredményessége is. Míg az SZDSZ-t ma már mindenki biztos parlamenti tényezőként kezeli, nem mondhatunk le az MDF-ről sem, hiszen a kisebbik ellenzéki párt nagyon jó hajrával elérheti a Parlamentbe jutási küszöböt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a négy évvel ezelőttihez képest, jóval alacsonyabb részvételi adatokkal kell számolnunk. A két párt viselkedése nagyban befolyásolhatja az eredményeket, mivel akár egy hárompárti kormánykoalíció esélye is benne van a mai helyzetben. A Fidesz a veresége után, viszonylag hamar erodálódni fog, ami átrajzolhatja a politikai palettát, és míg egy biztos parlamenti szélsőjobboldali párt rajzolódik ki előttünk, addig megvan minden esélyünk arra, hogy a Fidesz liberális gyökereire még emlékező politikusok, az MDF-el összefogva megteremthetik az igazi jobbközép erőt Magyarországon.

2006-ban viszont végre lehetőséget kap egy elgondolás, hogy ne kerüljön négy év után a sufniba. Magyarország számára most nem az a fontos, hogy mi lesz a pártokkal a választások után, hanem az, hogy meg tudjuk-e fékezni azokat a szélsőséges gondolatokat, melyek arra törekszenek, hogy megakadályozzák az ország békés életét, és az Európai Uniós integrációját a gazdasági élet színterén is.