|
Debreczeni József nem szorul a
védelmemre, munkássága önmagáért beszél. Az MDF alapító tagja, Orbán Viktor
volt tanácsadója, az ATV szélsőjobboldali Bencsik-Lovas-Bayer triójának egyik
leváltója, a Lapozó leváltott, majd megtartott szerkesztő-műsorvezetője szerves
és megkerülhetetlen tagja a mai politikai közéletnek. Az őt ért méltatlan,
igazságtalan és félelemtől vezérelt megtámadása inkább minősíti az őt
támadókat, mint őt magát.
 A nagy ügynökvadászok nem
nyugszanak. Istent és embert nem tisztelve nyúlnak bele életekbe úgy, hogy
sokszor a legalapvetőbb etikai szabályokat sem tartják szem előtt. Egy letűnt
rezsim kiszolgálóinak neveit úgy szórják szét a média segítségével, mint
születésnapi bohóc a fruttit a gyerekek között, hogy jobb hangulatot keltsenek.
Egy fél évszázados rendszer nyomai azért nem tudnak felszívódni a demokrácia
gyógyhatású krémeinek hatására, mert egyesek úgy gondolják, hogy joguk van
ítéletre hurcolni a múlt szereplőit. A magyar politika nem veszi észre, hogy
mekkora a felelősége a kérdésben, és míg az SZDSZ ámokfutását nézzük, amit a
nyilvánosság követelése mögé bújva, üvöltve olvas a fejünkre, három másik
tehetségtelen párt asszisztálásán kell keseregnünk. Egy kalap alá veszünk hithű
„kommunistákat”, megzsarolt értelmiségieket és művészeket, és aljas, csak
bosszúvágyból erőt merítő gyilkosokat. El kellene végre felejteni azt, amit az
egypártrendszer ránk hagyott. Rendezni kéne végre közös dolgainkat – szól ránk
a fiatal demokraták egy rég elfelejtett posztere, miközben több száz éves megszokásunknak
élve kesergünk és gyűlölünk visszafelé. Kivert kutyákat, veszett rókákat és
szabadjára engedett puskagolyókat engedünk a magyarságra, azzal sem törődve,
hogy ártatlanokat sebesítünk néha halálra.
A kő marad, a víz halad – mondta Wass
Albert, nem is gondolva arra, hogy az a víz nemcsak hogy halad, de a kövön kívül
egy csomó mocskot és hordalékot is maga mögött hagy. A most itt hagyott kő, Debreczeni
Józsefre szórt rágalomként marad a folyóparton, és ismerve a magyar
gondolkodást, hiába derült ki rövid időn belül, hogy egy fatális tévedés (vagy
szándékos ferdítés?) miatt keverték gyanúba a közírót, még évek múltán is lesz
olyan, aki leköpi (sic) és gyűlölni fogja kitalált ügynökmúltja miatt.
Az igazi ellenségeskedés akkor
kezdődik, amikor elhisszük, hogy nem meghallgatnunk kell valakit, hanem
értelmezni; amikor nem a leírt, elmondott szavakra kell figyelnünk, hanem a
mögé sejtett tartalomra. Lassan megtanultunk olvasni a sorok között úgy, hogy
közben a sorokat már nem is látjuk. Debreczeni Józsefet a Sorok között
elkeresztelték D-072-es ügynöknek és azzal vádolták, hogy a titkosszolgálat „kérésére”
lépett be a demokrata fórumba. Ezek nagyon súlyos vádak, a megfogalmazók pedig
nem vádlók, hanem ítéletvégrehajtók, akik még arra sem figyeltek, hogy az
általuk megvádolt Debreczeni 30 évvel később született, mint D-072-es névrokona.
A lényeg – úgy látszik – az, hogy eltiporjuk azokat, akik másképp gondolkodnak,
mint mi, és már régen nem az „igazság” kiderítése.
|
