|
Három igencsak megkérdőjelezhető értékű személyiség: Loppert Dániel, a tekintélyelvet mélyen elvető, de a vezért mindenhova követő összekuszált lélek, Hankiss Ágnes, aki már többszörösen is azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy sajátja helyett, Gyurcsány szellemi épségét vonja kétségbe, és Tökéczky László, aki bár lehet, hogy ismer egy-két adatot a történelemből, de politikai érzéke olyan, mint az elsózott fekete íze a reggeli szájban. Három elfogult, gyűlölettel terhelt, hazug szólamokat ismételgető embertársunk, akiken ugyanúgy megtörik a fény, mint bármelyikünkön…
 Ha nagy szellemek találkoznak – tartja a mondás, hogy abból csak nagy dolog jöhet ki. De ugyanígy igaz ez akkor is, amikor három embergyűlölő fut össze a képernyőn, a különbség, csupán egy szóköz. Az ő eredményük: a nagydolog. De vajon mi fűtheti ezen emberekben azt a fájdalmat, amely ilyen színtű elkorcsosulást eredményez? Loppertnél még megérteném, hiszen fiatal kora, tudatlansága és exhibicionizmusa sok embert vitt már tévútra, hiszen neki csak az volt a fontos, hogy helyet kapjon egy szöszke kirakatbábú mellett. Arra gondolt – ez be is jött neki –, hogy a látványosság mértéke, és nem a minősége a fontos. Súlytalan figurájára nem is érdemes szót vesztegetni. Valahogy így vagyok Tökéczkyvel is, akitől még nem hallottam olyan gondolatot, amit ne a baloldal elleni mérhetetlen utálata szült volna. De Hankisst nem értem. Számtalan érdekes és színvonalas tanulmány és dolgozat után, miért volt fontos a számára, hogy beálljon a hullámvasúton felfelé sikítozók közé?
Nagyon sok jobboldali szócsőről tudjuk már, hogy vagy saját, vagy családjuk múltjában, de valahol megtalálható a kapocs, ami az előző rezsimhez köti őket. Talán az önutálat, vagy a szégyen fordítja őket szembe a gyökereikkel? Talán ezek a dolgok késztetik őket arra, hogy folyamatosan hazudozzanak. Kerényi feje fölé, elmebeteg gondolataiból fonnak glóriát, míg Gyurcsányt még azért is eltipornák, mert leengedte a kezét. Ezek az emberek mondják 5 millió magyarról, hogy beteg, mert a másik tábort támogatja, míg az ő kezükben ázik ronggyá az a fél-cédula, ami ráadásul még sárga is. De valóban beteg a nemzet, vagy legalábbis színtévesztő, ha nem veszi észre, hogy trikolórban pompázó rétorai pucéran, de a gyűlölettől elvörösödve, habzó szájjal szaladgálnak az utcán. Így nem csoda, ha Diogenésznek lámpás kellett, ha embert keresett…
|
