A zsidó állam és a palesztin lakosság közti feszültségek csak időszakosan enyhülnek. A tavalyelőtt novemberben meghalt Jasszer Arafat, és a nemrég agyvérzésen átesett Ariel Saron kihullása a politikából, egy nagy küzdelmet zárt el, ami viszont utána jött, a kezelhetetlen ellenségeskedés. Saron az első olyan izraeli politikus, aki valós lépéseket tett közel-keleti béke megszilárdításáért, így betegsége és magatehetetlensége felerősítette azokat a folyamatokat, melyek amúgy is elkerülhetetlenek a térségben. Bibliakutatók állítják, hogy a szentföldön nem megvalósítható a béke, hiszen erre több utalás is található a Szent könyvben. A zsidó állam fél évszázaddal ezelőtti kikiáltása óta nem is volt példa arra, hogy békés együttműködés keretében próbálták volna megoldani a vitás kérdéseket, de korábban is jellemző volt a háborúskodás a térségre. Úgy tűnik, hogy a konszolidáltabb korszak is végetért a két, létéért küzdő állam területén.

A Hamasz idei győzelme nemcsak a belső feszültségeket koncentrálta, de a fejlett világ félelmét is megerősítette. Míg a nyugat azt várja a palesztinoktól, hogy fegyvertelenül, a béke eszközeivel folytassa „küzdelmét”, a Hamasz mielőbbi – és végleges – megoldást sürget. Izrael, az Európai Unió és az Egyesült Államok ahhoz kötik a palesztineknek folyósítandó segélyeket, hogy a terrorista szervezetként nyilvántartott Hamasz ne a fegyveres megoldásokat részesítse előnybe, míg a választásokat nyerő szervezet azzal riogatja őket, hogy a támogatások elmaradása újabb fegyveres konfliktusokat szülhet. Mindenki zsarol mindenkit, az áldozatok száma pedig napról-napra nő.

Publikálta null