Tiltakozás az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének antikommunista előterjesztése ellen!

A Munkáspárt Elnökségének közleménye

A Munkáspárt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknéknél és Szili Katalinnál, az Országgyűlés elnökénél levélben tiltakozott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése január 23-27-i ülésének tervezett határozata ellen, amelyben ”Az önkényuralmi kommunista rendszerek által elkövetett büntettek nemzetközi elitélésének szükségességéről” szól. A Munkáspárt az Országgyűlést és a kormányt kérte, hogy ne támogassák a fenti dokumentumot.

A Munkáspárt szerint a tervezett dokumentum Magyarországra nézve sértő, hiszen a magyarországi szocializmust teljes mértékben egy lapon említi olyan diktatúrákkal, mint az egykori kambodzsai rendszer. A Munkáspárt hangsúlyozta, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének határozata egy új antikomintern paktum alapjait vetné meg, nyílt hadüzenetet jelentene az európai közvélemény jelentős részének, amely ma a választásokon a kommunista és munkáspártokat támogatja.

Európa ébredj! Itt a kommunista veszedelem!

Nagyjából ezt üzenték karácsony előtt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének egyik bizottságából minden európai kormánynak, és kommunista pártnak. Az európai nagytőke feltett szándéka, hogy megtisztítja Európát a kommunistáktól. Kommunista-ellenes boszorkányüldözés már számtalanszor volt az európai kommunisták történetében, de sohasem sikerült a tőke elképzeléseinek megfelelően kiíratni a kommunistákat. Most sem fog sikerülni!

A kommunisták nem pusztultak ki

A tőke támadásának színhelyéül ezúttal az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését választotta, annak is a politikai ügyekkel foglalkozó irodáját. Az iroda december 14-i ülésén “Az önkényuralmi kommunista rendszerek által elkövetett büntettek nemzetközi elitélésének szükségességéről” – címmel határozatot fogadott el, amelyet az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének január 23-27-I ülése elé terjesztenek. Mi is van az ominózus anyagban?

Az európai urak nem spóroltak se idővel, se pénzzel, összeszedtek szinte mindent, amit szerintük a kommunisták rovására lehet írni. Az egészet leöntötték az emberi jogok „mártásával”, hiszen az a politikai mártás tesz ma emészthetővé mindent a tőkés világban. „A kelet-és közép-európai önkényuralmi rendszerek, kivétel nélkül tömegesen megsértették az emberi jogokat.”- mondja ki az írás. Ez természetesen nem igaz, de ez nem érdekli a szerzőket. Az sem foglalkoztatja őket, hogy a kapitalizmus vagy akár a katolikus egyház ennél sokkal nagyobb bűnöket követett el. Nem csak hazug az anyag, történelmietlen is. Megemlíti ugyan, hogy voltak nemzeti eltérések, de az ö szempontjukból a kádári szocializmus ugyanaz, mint a pol-poti kambodzsai rendszer.

De miért a nagy igyekezet? Erre is választ kapunk. Az európai tőke propaganda-felelőseit irtózatosan zavarja az a tény, hogy 15-16 évvel a tőkés ellenforradalmak után még mindig vannak emberek, akik hisznek a kommunizmusban, sőt nő a bizalom a kommunista pártok iránt. Pedig nem tétlenkedtek e 15 év alatt sem. Elég, ha kis hazánkra gondolunk, ahol az európai nagytőke útmutatásai jegyében, megfűszerezve némi magyaros túlkapással, már ledöntötték a szocialista rendszer szobrait, átkeresztelték az utcákat, bevezették az iskolákban a kommunizmus áldozatainak napját, betiltották a vörös csillagot, megépítették a terror házát, hőssé emelték 1956 politikai és köztörvényes bűnözőit. És mégis van Magyar Kommunista Munkáspárt, van Baloldali Front - Kommunista Ifjúsági Szövetség. „A társadalmi éberség a kommunista rendszerek bűnei iránt igen csekély. Néhány országban a kommunista pártok legálisak és aktívak, sőt egyes esetekben nem is határolódtak el a múlt kommunista diktatúrák bűneitől.” - írják az említett európai anyagban.

A tőke urai keresik ennek a - számukra kellemetlen - jelenségnek az okait, és egyszerű választ találnak. Az önkényuralmi rendszerek összeomlását nem mindenütt követte olyan „nemzetközi vizsgálat és felelősségre vonás”, mint ahogyan ez a nácizmus nevében elkövetett bűnök esetében történt. Nem volt új nürnbergi-per, egyedül Jugoszlávia esetében tehették meg azt a példátlan bohóckodást, amit hágai bíróságnak neveznek. Ez azonban nem annyira a kommunistáknak szólt, hanem az erős és önálló Szerbia ellen léptek és lépnek fel ma is. Romániában Ceaucescu elnököt a rendszerváltók kivégezték, Honeckert. Zsivkovot elítélték, de Kádárt, Grószt, Jaruzelskit nem.

Persze, mindennek megvan a maga oka, és ezt az európai urak tökéletesen tudják. 1989-ben nem volt nyílt ellenforradalom, mint 1956-ban, nem voltak barikádok, nem lőtték halomra a kommunistákat a Köztársaság téren. Ezek az urak pontosan tudják, hogy az amerikai és a német tőke írta a kelet-európai forgatókönyveket. Ők diktálták a békés ellenforradalom receptjét, aminek az lett a következménye, hogy az embereket milliószámra sikerült becsapni, elhitetni velük, hogy nem is tőkés rendszerváltásról van szó. A gond persze az, hogy ma már ezt egyre többen ismerik fel, és egyre többen fejezik ki elégedetlenségüket. Európában is, Magyarországon is.

Új koncentrációs táborokat?

A tőke nem bízik teljesen a saját propagandájában. Éppen ezért igyekszik erkölcsi, politikai és anyagi nyomást gyakorolni a létező kommunista pártokra. Adjátok fel a múltatokat, tagadjátok meg a gyökereiteket, és – talán – befogadunk benneteket az úri klubba! Ezt üzeni a tőke ezúttal is. „A Parlamenti Közgyűlés „felhívja a kommunista és posztkommunista pártokat a tagállamokban, hogy – amennyiben még nem tették meg – értékeljék újra a kommunizmus történetét és saját történetüket, világosan határolódjanak el a kommunista önkényuralmi rendszerek bűneitől.”

A csendesnek tűnő évek után az európai nagytőke kemény intézkedéseket fontolgat. A politikai iroda azt javasolja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, hogy állítson fel nemzetközi bizottságokat a kommunista bűnök tényeinek összegyűjtésére; ítélje el e bűnöket; európai kampányokkal ébressze fel a nemzetközi közvélemény figyelmét; kormányok, tudósok és civilszervezetek részvételével szervezzenek nagyszabású nemzetközi konferenciákat.

Az egyes tagállamokban ma még nem kell koncentrációs táborokat felállítani, de az európai urak azt várják az egyes nemzeti kormányoktól, így nyilvánvalóan a magyar kormánytól is, hogy információs központokat hozzanak létre, hozzák nyilvánosságra a kommunista rendszer dokumentumait, írják át a történelemkönyveket és antikommunista „emlékművekkel” rakják tele a köztereket. Röviden: irtsák ki a kommunista múltat, és zabolázzák meg a kommunistákat, ijesszenek rá mindenkire, aki őket akarja követni.

Van egy dolog, amivel nem igazán tudnak ezek az urak kezdeni. Az anyagukban is megemlítik, hogy ma is vannak kommunista országok, ahol hasonló kommunista elvek alapján építik a társadalmat. S, mily furcsa, „nemzeti érdekből” egyes országok gazdasági és politikai kapcsolatokat tartanak fenn ezekkel a kommunista országokkal. Vagyis: vegyük blokád alá Kínát, ne kereskedjünk Vietnammal, Kubával, indítsunk új hidegháborút!

Hogyan tovább?

Ha az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése januárban elfogadja ezt a programot, úgy az Európai Unió közös zászlója lesz a kommunizmus és a kommunisták elleni harcban. Ha elfogadják, az európai nagytőke nyíltan hadat üzen számos európai kommunista és munkáspártnak, az európai közvélemény jelentős részének.

Ha az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elfogadja a javaslatot, az európai tőke már nem egyszerűen egy lapon emlegetné a kommunizmust és a fasizmust, de kisebb rossznak minősítené a fasizmust. Az antikommunista nyilatkozat ugyanis felmenti azokat az egykori kollaboránsokat, és nácibarátokat, akik „emberi jogait” a kommunista rendszerek megsértették. Ad abszurdum: meg kell büntetni a kommunistákat, mert a háború után a népbíróság halálra ítélte Szállasi Ferencet, Jány Gusztávot, Imrédi Bélát. Horthyt meg sajnálni kell, mint kedves, aranyos öreg bácsikát, akinek a még a fiát is elrabolták a csúnya nácik.

Nem a Munkáspárt magánügye

Félreértés ne essék: téved, aki azt hiszi, hogy Magyarországon a Munkáspárt magánügye. Még jobban téved, aki azt gondolja, hogy egy ilyen antikommunista pogromnak csak a kommunisták lesznek elszenvedői, és mindenki más csak nyer vele. A szocializmus sok millió magyar számára a közös múltat jelenti. Ennek a múltnak minden jó oldalát közösen élveztük, és hibáit is együtt szenvedtük el. Az ingyenes oktatás hatása ott van a mai döntéshozók fejében. A teljes foglalkoztatottság mellett megépített országon ülünk valamennyien. A jót nem kidobni, hanem védeni kellene. Az egykori igazságtalanságokat, mert senki sem tagadja, hogy voltak ilyenek, nem mai, újkori igazságtalanságokkal kellene tetézni.

Ismerjük a történelmet. A kommunisták után előbb-utóbb üldözni kezdenek más baloldali erőket is, baloldali szocialistákat, humanistákat, radikális zöldeket, háborúellenes aktivistákat. Ma még nem késő! Éppen ezért elvárjuk a magyar politikai élet szereplőitől, hogy nyilatkozzanak: ezen az úton kívánnak-e menni, vagy hajlandóak felemelni szavukat? Hajlandó-e a magyar kormány, a magyar parlament fellépni az európai antikommunista paktummal szemben? Hajlandóak-e a magyar egyházak, beleértve a zsidóegyházat is, tenni ez ellen? Hajlandóak-e a magyar politikai pártok megfékezni a kommunista ellenes hisztéria újabb veszedelmes hullámát?

Publikálta null