A parlamenti pártok egyetértenek abban, hogy időszerű lenne, hogy a kampányra fordítható, képviselőnkénti egymillió (összesen 386 millió) forintot megemeljék. A kisebbik kormánypárt javaslatot is tett, véleményük szerint 30 százalékkal kellene megemelni az összeget, ami így összességében meghaladná a félmilliárd forintot.
 
A demokrácia egyik nagy vívmánya, hogy a hatalmat gyakorló politikai erők is korlátok közé vannak szorítva, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy törvény szabályozza a kampányban elkölthető pénz nagyságát. Bár naivak lennénk, ha azt hinnénk, hogy ez a korlátozás egyben önkorlátozás is, hiszen a pártok mindig megtalálják az alternatív költségelszámolás módját. Most mondhatnánk, hogy ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor akár az Állami Számvevőszék, akár az ügyészség megtehette volna a megfelelő – jogi – lépéseket. Ugyanakkor tény, hogy a kampány nagyon költséges, de már jelenlegi összeg is sokakat irritál, így elképzelhetetlen, hogy a társadalom látványos felháborodása nélkül, a tényleges értékre emeljék az elkölthető pénzmennyiséget. Ebben az esetben viszont már korábban el kellett volna gondolkodni azon, hogy miként oldható fel ez az anomália, mert a törvénytelenség megtűrése semmiképpen sem jelenthet megoldást.
 
Persze az is lehet, hogy én – 10 millió polgártársammal együtt – tévedésben élek, és azért van szükség az emelésre, mert három éve még ki lehetett jönni egymillióból, ma meg már nem. Vagyis a pártok nem költenek többet a megengedettnél, nem trükköznek, a legbecsületesebb módon könyvelik a költségeiket, és csak a szemünk káprázik, amikor több hirdetést látunk, mint amennyit a politikusjelöltjeink megvásároltak.
 

Publikálta null