|
A munkanélküliségnek két aspektusával találkozhat Magyarországon egy átlagember. Az egyik, amikor a mutatókról hall különböző fórumokon, illetve, amikor közvetlenül, vagy közvetve érintetté válik. Az utóbbi esetben senkitől se várjuk azt, hogy azzal foglalkozzon, vajon helyesek-e a nyilvánosságra hozott adatok, illetve azok interpellációi, akkor azonban, amikor valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy sem őt, sem családját, de még barátait, ismerőseit sem érinti ez a kellemetlen állapot, elvárható tőle, hogy korrekt módon értékelje a helyzetet, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy korrekt tájékoztatást kapjon.
A politika fegyvertárának egyik meghatározott „lándzsája” a munkanélküliség, illetve az ahhoz kötött rátával való hadakozás. Anélkül, hogy különböző statisztikai adatokkal bombáznám a kedves olvasót, egy olyan alapvetésre szeretném felhívni a figyelmet, amit a mindenkori ellenzék elfelejt beépíteni a kommunikációjába.
A munkanélküliségi ráta növekedésének nem feltétlenül van köze a munkanélküliek számának alakulásához.
Elsőre talán meglepő ez a kijelentés, de ha egy kicsit a számok mögé nézünk, illetve a sokkal jellemzőbb adatokat is nézzük, akkor hamar rájövünk: a tények makacs dolgok. Ahhoz, hogy a magyarországi munkanélküliségről képet kapjunk, négy adatot érdemes összevetnünk:
- az egyre nagyobb arányú részvételt a felsőoktatásban,
- a ország népességének, és ezzel az aktívkorúak számának folyamatos csökkenését,
- magát a munkanélküliségi rátát,
- és a foglalkoztatottak számának változását.
A 21-dik század egyik nagy vívmánya, hogy minden addiginál nagyobb a felsőfokú oktatásban résztvevők száma, és ezzel együtt a népességben betöltött aránya, vagyis az amúgy aktívkorúak közül kevesebben vannak azok, akik munkát kívánnak vállalni. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy sajnálatos tény - de ettől még tény -, hogy folyamatosan csökken a népesség száma, és az elérhető magasabb életkor miatt, ennél is nagyobb arányban csökken az aktívkorúak száma, vagyis ez is csökkenti a munkát keresők számát. A munkanélküliek arányát vizsgáló ráta nem egy megbízható adat, hiszen nem valós számokat, hanem a rendszerben lévőket tartalmazza, vagyis sem azok, akik már kikerültek a rendszerből, sem pedig azok, akik nem kívánnak oda bekerülni, nem mérhetőek. Ennek viszont az a következménye, hogy az ellátásban bekövetkező legkisebb pozitív változás is látványosan növelheti a publikált számadatot, miközben valós változás az adatban nem történt. A foglalkoztatottak számának változása sem pontos adat, de jobban modellezhető, mint az előző. Itt is vannak láthatatlan tagjai a rendszernek, ők azok, akik a fekete-gazdaságot gazdagítják.
Az utóbbi időben azt kell, hogy lássuk, hogy arányaiban egyre magasabb a munkanélküliek száma, miközben egy fogyó nemzetből, egyre többen dolgoznak. Ez pedig lehetetlen. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor ki kell jelentenünk, hogy Magyarországon nem a munkanélküliség nő, hanem „csupán” az annak érzékeltetésére létrehozott ráta. Ugyanakkor nem tudom eldönteni, hogy csak a számok hazudnak, vagy az azokat – esetleg szándékosan – félremagyarázó politikusok is?
|
