|
Belgium-Anglia- Franciaország
A 12. a osztály tavaszi kirándulása
Április 24-én, este 8 órakor indultunk Tihamérral és Zsolttal (buszsofőrök) segítségével erre az életünket meghatározó utazásra.
Másnap délelőtt 11 körül szálltunk le a buszról Brüsszelben a Királyi palota előtt. Szombati napunk Brüsszel illetve Belgium megismerésével telt. A legszebb épület a városban szerintem a Szent Mihály székesegyház, mely Brüsszel legrégibb temploma, és már a 11. század óta ott áll. Érdemes megnézni a homlokzat belső felén látható üvegablakot (az utolsó ítélet ablaka), illetve a fából készült, faragott szószéket, de maradandó élményt nyújthat Szt. Mihály és Szt. Gudula szobra is.
A Hentesek utcáján végighaladva különböző tengeri herkentyűket, belga különlegességeket kínáltak az éttermek pincérei. A főtérre érkezvén, körbenézve kereskedők, iparosok székházai láthatók a Róka-háztól kezdve a Talicska-házig. Brüsszel nem csak erről híres: a belga sörök, csokoládék, csipkék, na és persze a Manneken-Pis, és párja: Janneken-Pis (pisilő kisfiú és kislány). Lehetőségünk nyílt brüsszeli gofrit, vagy kétszer átsütött sült krumplit kóstolni.
Az óváros megtekintése után még elutaztunk az Atomiumhoz, hiszen ezt sem hagyhattuk ki. A calais-i kikötő mellett szálltunk meg éjszakára, és másnap fél 7 után (angol idő szerint fél 6) bejelentkeztünk a kompkikötőben, és fél 8-kor már Angliában utaztunk tovább, az út másik oldalán, a körforgalomban ellentétes irányban. Bencze Kinga tanárnő közben mesélt nekünk Anglia történelméről, tőle tudhattunk meg sok érdekességet a szigetországról.
A doveri fehér sziklákat elhagyva a „tengerparti Londonban” érte lábunkat angol talaj. A 18. századi halászfaluból mára hatalmas üdülőváros lett. A királyi pavilon megépítésével vált híressé és népszerűvé a hely. Az angol Riviéraként emlegetett város festői látványt nyújt Viktória királynő korabeli épületeivel, és 8 km hosszú tengerparti sétányával.
Következő állomásunk Salisbury volt. Katedrálisa 1220 óta áll mai helyén, 130 méter magas tornyával Anglia legmagasabb és legszebb temploma. 13. századi képei az 1870-es években kerültek restaurálásra, de az északi kapunál található óra már 1386 óta működik a templomban. A katedrális könyvtárában láthattuk a Magna Charta egy példányát is.
Délután már a rómaiak korában is ősréginek tartott hatalmas kőtömbök mellett sétálhattunk. A Stonehenge sziklái között 30 tonnásak is akadnak. Sajnos ma már több sziklatömb hiányzik, de a keletkezésének módja máig rejtély maradt.
Este 6 körül érkeztünk Bidefordba, a nyugati parthoz közeli városkába. Itt mindannyiunkért érkeztek a családok, akiknél közel egy hétig vendégeskedtünk. Reggelit, ebédcsomagot, vacsorát és különféle programokat biztosítottak számunkra. Néhányan szörfözni, mások kirándulni voltak, vagy otthoni programokban vehettek részt a napi iskola és kirándulások után.
Hétfőn reggel kezdtük a SOL-tanfolyamot. Két csoportra osztva Alison, Ziggie és Sam (angol anyanyelvű tanárok) vezetésével töltöttük el a délelőttjeinket, délutánonként kirándulni jártunk a környéken. Első délután a közeli városba, Barnstaple-be utaztunk. A mindent átfogó múzeumot néztük meg elsőként. A római kori edényektől kezdve, a régi orvosi kellékeken át a második világháborús fegyverekig minden megtalálható volt. Utána mindenki kedve szerint vásárolgathatott a városban plázától a charity shopokig bárhol.
A második napon Woolacombe és Ilfracombe vált úti célunkká, ahol sokan közülünk akkor láttuk először az Atlanti óceánt. Szerdán egész napos túrát tettünk Tintagelbe. A régi posta épülete, Artúr királyról készített múzeum és a hosszú séta a tengerpartig sziklákon, patakon és lépcsőkön keresztül. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam. Csodálatos volt.
Csütörtökön Lynton és Lynmouth várt minket. Túra a hegyikecskék között és a vízmeghajtásos sikló mindenki számára nagy élmény volt.
Utolsó bidefordi napunkon délelőtt kis csoportokban adtuk elő különböző színdarabjainkat, beszélgető műsorainkat, persze angol nyelven, hiszen utazásunk fő célja a látnivalókon túl a nyelvtanulás és a nyelvgyakorlás volt. Délután a városi kvízt párosával, hármasával próbáltuk meg kitölteni a helybelieket, járókelőket megkérdezve.
Szombat délelőtt a London melletti Windsor kastélyt tekintettük meg. A kastély a királyi család lakóhelye, a kastélyegyüttes épületei többféle stílusban épültek, alapos megtekintésük órákba telhet. Sokunknak nagyon tetszett a hatalmas babaház, vagy a medvebőrös sisakban álló őrökkel való fényképezkedés. A kastély körbejárása után városnéző busszal tettünk egy rövid túrát Windsor környékén. Láttuk többek között az Eton nevű iskolát is, ahova William, és Henrik hercegek is jártak.
A szombat délutánunk Londonban telt. A Westminster apátság, a Big Ben, a parlament épületének, és a Temze partjának megtekintése mind napirenden voltak. Távolról még a London Eye sem maradt ki. Tudnunk kell, hogy a hatalmas kerék még a párizsi Eiffel toronynál is magasabb. Ezt követően sétáltunk el a miniszterelnöki ház felé a Downing street 10-hez. A Trafalgar téren található oszlop tetejéről Nelson admirális már messziről integetett felénk. A Buckingham-palota megtekintése után érkeztünk a Madame Tussaudshoz. Aki addig még nem tudott, most alkalma nyílt arra, hogy találkozhasson olyan hírességekkel, és történelmi személyiségekkel (persze csak viaszból), mint például Angelina Jolie, Shrek, Albert Einstein, XVI. Benedek pápa vagy éppen az USA elnöke Barack Obama. Esti buszozás alkalmával láthattuk a Towert, a Tower Bridge-t, és egyéb nevezetességeket Londonban.
Vasárnap reggel mindenki kipróbálhatta milyen érzés egyszerre keleten és nyugaton is lenni, hiszen Greenwichben jártunk a 0. hosszúsági körnél. Utána irány Dover, majd komp és Franciaország.
A hétfői napunkat Párizs felfedezésével töltöttük. Sétánkat a Sacré-Coeur katedrálisnál kezdtük, utána Notre Dame, Louvre, Operaház, Városháza, Invalidusok temploma, Napóleon emlékére állított Diadalívek, és még sok egyéb nevezetesség várt minket. A nap, és egyben az est fénypontja pedig a több mint 300 m magas Eiffel torony volt. A 3. emeletről már az egész város látható volt, s a kivilágított „Acél Vénusz” azért még hatalmas élményt jelentett az akkor már fáradt csapatnak.
Ezt követően ültünk fel a buszra, és „meg sem álltunk” hazáig, azaz Győrig. Az egész kirándulás hatalmas tapasztalatszerzés volt mindenki számára, és bizonyára angol tudásunk is sokat javult az utazás során, és remélem ez sokunk érettségijén meglátszik majd, de minden- esetre megérte elmenni, és jól érezni magunkat az úton, és ezért szeretnék köszönetet mondani mindannyiunk nevében Dombiné Székely Katalin tanárnőnek a szervezésért, és valamennyi kísérőnknek, elsősorban Bencze Kinga tanárnőnek a sok segítségért és a jó hangulatért!
Horváth Bernadett 12. a
8. Franciao., Eiffel Torony
|
