|
A 9.
évfolyam első programhétvégéjét
a másik három csoporttal együtt töltötte szeptemberben, ismerkedve a többiekkel
és ízelítőt kapva, mit is jelent nálunk egy ilyen rendezvény. December első
hétvégéjén azonban már önállóan vágtunk neki az útnak, melynek végállomása
Budapest volt.
Pénteken kora délután indultunk, s a rövid,
inárcsi uzsonnaszünet után meg is érkeztünk az első programunk helyszínére, a
Csodák Palotájába. Mindenki lelkesen
várta, azok is, akik már jártak itt. Az Öveges termi fizikai show ezúttal az
elektromosság titkaival ismertette meg a diákokat, de a hangulat kedvéért
előkerült pl. a héliummal töltött lufi is, ami ugye, mindig vicces pillanatokat
eredményez. Az egész bemutatót nagyon élvezte a csoport, aktívan részt vettek a
kísérletekben. Ezt követően a kiállító térben levő megszámlálhatatlanul sok
eszközt, játékot próbáltuk ki, ezeknek is nagy sikerük volt. Elérkezett a
vacsoraidő, és a Csodák Palotája is bezárt, így elmentünk a bevásárlóközpont
egyik étkezdéjébe, hogy elfogyasszuk megrendelt vacsoránkat, ami finom volt és
elegendő.
Buszra szálltunk, s északnak vettük
az irányt, hiszen az esti kivilágított Budapestre a Halászbástyáról is le
akartunk tekinteni. Útközben a kivilágított hidakat vettük számba, majd Schulek
lépcsőn felsétálva birtokba vettük a bástyákat, megcsodáltuk a pesti oldalt,
felelevenítettük a kiselőadásokban hallottakat. Körbesétáltuk a Mátyás
templomot, majd újra buszra szálltunk, hogy elfoglaljuk a szállásunkat, amely
egy kollégiumban volt.
Szombaton a reggeli után megbeszéltük
az előzetes feladatokat a Néprajzi Múzeumhoz, csapatokat alakítottunk. A múzeum
előtti programunk eredetileg az Országház megtekintése lett volna, de sajnos
lemondták az időpontunkat, így a felújított Kossuth térrel és szobraival
ismerkedtünk, a Duna-partról számba vettük a budapesti világörökségi
helyszíneket. A Néprajzi Múzeumot egyedüli csoportként birtokba vettük, az
előzetesen kialakított csapatok a feladatlapokkal a kezükben járták végig a
kiállítást, kerestek, kutattak a helyes válaszok után, meglepő módon, végig
érdeklődéssel.
A Kossuth térről a Szent István
Bazilika felé sétálva, elhaladtunk a Földművelésügyi Minisztérium mellett, amelynek
falain látható bronz golyók az ’56-os Kossuth téri sortűz áldozatainak állítanak
emléket. A tér sarkánál Nagy Imre életnagyságú szobrát láttuk, és sétánk
további részében a kirándulásra készülődve megtekintett, manapság egyre
gyakoribb zsáner szobrokra „vadásztunk”.
A Szent István Bazilikához érve
hatalmas tömegben találtuk magunkat, nem volt meglepő, hiszen adventi
időszakban voltunk. Miután sikerült beküzdeni magunkat a bazilikába,
megtekintettük a Szent Jobbot, majd felgyalogoltunk a kilátóba, ahonnan ismét
megcsodáltuk a várost.
A Vörösmarty téri karácsonyi vásárban
kis csoportokban bolyonghattak a diákok a megbeszélt időpontig. Innen az
ebédhez igyekeztünk, de a csúcsforgalom miatt a reméltnél jóval többet kellet
várnunk a buszunkra, és ekkor már igencsak kezdett hűvösödni, úgyhogy amikor
végre odaértünk, jól esett a forró leves.
A Hősök terét már csak a buszból
tudtuk megnézni, talán majd más alkalommal lesz lehetőségünk alaposabban is.
Szegedre érkezvén, már jött is a megrendelt vacsora pizza, majd némi pihenő
után filmvetítés és süti készítés volt a választható program lefekvésig.
Vasárnap a reggelit követően az
elégedettségi mérésekkel, a Néprajzi Múzeumban kitöltött feladatlapok
megbeszélésével és a fényképek megtekintésével zártuk programhétvégénket, majd
a diákok hazautaztak.
|
