|
Szeptember
közepén a szegedi „Aranyos” négy évfolyam útra kelt, hogy meghódítsa a
Dunakanyart. Kismaros, Esztergom, Szentendre, Visegrád szerepelt úti
programunkban, de mindjárt megnézzük, mit is láttunk pontosan. Jó szokásunkhoz
híven a diákok kiselőadásokkal készültek, melyeket az út egy-egy pontján
ismertettek társaikkal. Így nemcsak élményekben gazdagodtunk, de tudásunk is
gyarapodott.
Pénteken
indultunk útnak, s egy inárcsi pihenőt leszámítva meg sem álltunk Kismarosig,
hogy ott járművet váltsunk. Az emeletes buszunkat – amin utazni nagy élmény
volt a diákoknak –erdei kisvonatra cseréltük, amivel egyre beljebb és beljebb
hatolva a természetben, eljutottunk Királyrétre. A sok ücsörgésben
elgémberedett tagjainknak jólesett a séta a friss levegőn, körbejárva a
horgásztavat kő teknősbékán megpihenve. A sétától jobban már csak a vacsorának
örültünk az esztergomi szálláshelyen. A szállásunk apróbb kellemetlenségeit
feledtette a jókedv, valamint a finom reggeli és vacsora elfogyasztása. Este csapatépítő
tematikus foglalkozások, sport – a foci és a tollas vitte a prímet – és egyéb
játék várt még diákjainkra.
A szombati
napot az Esztergomi Bazilika megtekintésével kezdtük, s hogy ez a nap se teljen
el kisebb túra nélkül, sok-sok lépcsőn fölmentünk a Kincstáron át a legtetejére,
a Kupolakilátóba. Megérte. Gyönyörű kilátás, szlovákiai panoráma tárult elénk:
a telefonok nem győzték rögzíteni a szebbnél szebb képeket, amelyeknek a
nézegetése milyen jó lesz majd a borús őszi napokon. Következő programként
átsétáltunk a várba, ahol három kisebb csoportra osztottak bennünket a
hatékonyabb idegenvezetés kedvéért. Kis termek, restaurált freskómaradványok,
fényjátékkal imitált víztükör várt ránk. Ha már a bazilika tetejéről
átpillantottunk Szlovákiába, át is sétálhatnánk – gondoltunk egy nagyot. A két
országot összekötő hídon egy negyedórás kellemes sétával végig lehet menni, s a
szomszédos partról a bazilikára visszatekinteni felejthetetlen élmény.
Egy kellemes
ebéd után a délutánt a szentendrei skanzenben töltöttük. A diákok kisebb
csoportokban szabadon bolyonghattak a skanzen területén. Volt, aki a
mesehallgatást választotta, mások figyelmét a háztáji állatok kötötték le, némelyek
számára az óriás hinta jelentette a legnagyobb kihívást. A találkozó
időpontjára mindenki megérkezett, úgyhogy hasznosnak bizonyult a kiosztott
térkép.
Vasárnap
reggel összeszedtük a csomagjainkat, búcsút intettünk a szállásnak és a
városnak, s Visegrád felé vettük az irányt. Visegrád – vár – Dunakanyar! Egy
kellemes délelőtt eltöltéséhez nem is kell más. Közben megtudhattuk, milyen
volt egy korabeli lakoma, egy vadászat, milyen fegyvereket használtak, egy
szóval, hogyan éltek elődeink. S közben azon is elgondolkodhattunk, hogy mi
úrhölgyként vagy egy úrfiként hogyan töltöttünk volna el egy napot, vagy
egyáltalán, vállalnánk-e egy időutazást egy komfort nélküli, talán még egy
kissé vad világba. A várból nyíló kilátástól nehezen szakadtunk el, de már
készítették számunkra a bobokat, hogy egy-két csúszással megkoronázhassuk a
délelőttöt.
A vasárnapi
ebéd elfogyasztása után hazaindultunk, s megérkezve lezártuk az év első
programhétvégéjét.
|
