A pénteki napot a Szent Anna-tónál indítottuk. A kora délelőtti órákban még nagyon hűvös volt, elkélt a pulóver és a széldzseki, így csak sétáltunk egy kicsit, és fotókon örökítettük meg a látványt. A Mohos lápot idegenvezetéssel a medvék lábnyomában jártuk be, s teljes bizonyosságot nyertünk arról, hogy ingoványos talajra tévedtünk – ha egyszerre többen ugráltunk a palánkon, megmozdult a tónak a vize. Innen Csíksomlyóra vezetett az utunk, ahol a meredek Kálvárián kapaszkodtunk fel –volt, aki felszaladt –, hogy a színpadon megpihenve dalra fakadjunk (az István a király című rockoperából szólaltattunk meg egy dalt), de a bátrabbaknak a lába is táncra perdült. A csoport többsége lefelé már a könnyebb utat választotta, de tartogatni is kellett az energiát, hiszen még a csíkszeredai Mikó vár is ránk várt. A kikészített korabeli zubbonyokat magunkra öltve egy rögtönzött kis hadsereg pózolt a kamerának. A nap végén a hotel felé ballagva jólesett lehűteni magunkat egy adag fagylalttal.

         A szombattal túranap köszöntött ránk. A Kis-Cohard több mint 1300 méterével tornyosult fölénk, de nagy levegőt véve elindultunk, hogy meghódítsuk a hegyet. Sok pihenővel és a fiúk erős segítő kezével legyőztük az akadályokat. A látvány mindent megért: körülöttünk magasodtak az újabb hegycsúcsok, alattunk a Gyilkos-tó terült el. A hegyről leérve megkóstolhattuk Erdély egyik speciális ételét, a mics húsételt, majd csónakokkal lavírozhattunk a tóból kiálló rönkök között. Noha az evezősök nagyon ügyesek voltak, azért a mentőmellény növelte biztonságérzetünket. Végül nem maradt más hátra, minthogy végigsétáljunk a Békás-szoroson, majd visszamenjünk a szállásra, hogy pihenés után frissen találjon minket a holnap.

         Vasárnap első utunk Farkaslakára vezetett, ahol Tamási Áron emléke előtt tisztelegtünk, felidézve Ábel alakját, és az író egyik híres gondolatát. Innen Orbán Balázs sírhelyéhez indultunk, hogy megismerjük a székelyek történetének megíróját, valamint a székely kapuk történetét. Ezt követően Korondra látogattunk, hogy megcsodálhassuk a vidék híres fazekas termékeit. A nagy melegben hűsölni és jó levegővel feltöltekezni a Parajdi sóbányába mentünk, ahol a bátrabbak a kalandpályát is kipróbálhatták. Itt szívesen időztünk volna még pár órát, de folytatni kellett az utunkat, mert időben Kolozsvárra kellett érnünk, hogy elfoglaljuk az új szállásunkat.

         Kolozsvártól csak egy óra a Tordai-hasadék, így ha már itt járunk, ezt semmiképpen sem hagyhattuk ki. A két csoport ez időre már tényleg csapattá kovácsolódott, amit mi sem bizonyított jobban, mint az, hogy mindenki azt tartotta szem előtt, hogy a lassabbaknak, gyengébbeknek segítsen, hogy ezáltal mindenki számára élvezetes és sikerélményt adó legyen a túra. Egy hűsítő jégkrém elfogyasztása után ellátogattunk Torockóra, egy olyan kis faluba, ami teljesen megőrizte eredeti jellegét és hangulatát. A hotelba visszaérve egy kis pihenés és a vacsora elfogyasztása után még esti városnézésre indultunk, melynek során kisétáltunk a Szamos partjára, megnéztük Mátyás király szülőházát és lovas szobrát.

         Kirándulásunk utolsó napján csomagjainkat összeszedve buszra szálltunk, de hazafelé indulva még megálltunk Csucsán, hogy megnézzük azt a kis házat, ahol Ady Endre és Csinszka lakott a Boncza kastély udvarán. A kis házban egyszerű, de szívmelengető kiállítást rendeztek be a költő tiszteletére. Megálltunk még Nagyszalontán Arany János szülőházánál, ahol tiszteletünket kifejezve koszorút helyeztünk el a szegedi AJKSZP nevében.

         Élményeinket vetélkedővel és beszélgetésekkel dolgoztuk fel.

Publikálta Szeged, Városi Kollégium

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>