|
A szegedi kis „aranyosok” első
önálló sítáborát Szlovákiában, a Dolny Kubin mellett fekvő Kubinska Hola
lejtőin valósítottuk meg. Nem meglepő hát, ha a hegy nevének hallatán mindenki
a spanyol köszöntéssel, egyszerű Hola! Hola! felkiáltással üdvözölte a
lehetőséget.
Míg az elmúlt években a szegedi
AJTP diákjaival közösen hódítottuk sorra a sípályákat, idén önálló út
szervezésére és lebonyolítására vállalkoztunk. 25 diák részesült a jutalomban,
hogy tanulmányi és közösségi munkájukat a síelés örömteli élményével is
elismerjük. A kis „aranyosok” már csak azért is kiváltságos helyzetben voltak,
mert tudásuknak és haladási tempójuknak megfelelően három csoportban, saját jól
felkészült oktatóink segítették őket az újabb készséghez. A harmadik, de már a
második szezonjukat lécen töltő diákok is persze helyzeti előnyben voltak, de a
kezdők többsége is gyorsan ráérzett a talpon maradás technikájára, így már
második nap a tárcsás felvonó használatával juthattak mindig magasabbra. Akik a
legkevésbé éreztek rá a hegyléc, völgyláb fogalmak használatára, azok is az
utolsó napon, a házi síbajnokság keretében sikeresen, a többiek őszinte,
elismerő ovációja mellett teljesítették esés nélkül a szlalom pálya kihívásait.
A kollégiumban megszokott
családias hangvétel persze nemcsak a sípályán esett jól mindenkinek, de a
szálláshelyen is megalapozta a jó hangulatot. Az esti napértékelő
megbeszéléseken az aznap készült fényképek és videók is derült pillanatokat
okoztak. És bár a pályán a megszokottól nagyobb terhelésnek voltak kitéve
diákjaink, mégis jutott energia levezetésként a „Sítábori kihívás”
teljesítéséhez. Ennek során három fizikai próbát (alkartámasz, tojásülés,
guggolás) kellet az arra vállalkozóknak napról-napra egyre növekvő időtartam,
illetve szériaszámban végigcsinálni. Legnagyobb örömünkre ezt mindenki vállalta
és teljesítette is. Ezek után pedig jöhetett az osztódásos vetélkedő, biliárd-bajnokság,
pókerezés vagy a különféle társasjátékok sora. A rutinosabbak által már jól
ismert harmadik napi, az ismeretlen terhelés miatt holtpont feloldásaként
beiktattunk egy lazító fürdőzést, ahol vízi csúszdák, örvénylő és dögönyöző
medencék várták megfáradt testünket.
A sítábor azon ritka kirándulások
egyike, ahol nem kell ágyba imádkozni egy diákot sem, nincs gond az éjszakai
nyugalom megzavarásával, a hangos nevetgéléssel, a traccspartikkal. A friss
hegyi levegő, a fizikai terhelés, a pozitív élmények hatására a fegyelem és a
szabályok betartása is sokkal könnyebb, figyelmezetés nélkül is működik, így
biztosítva a másnapi biztonságos síelést, a további sikerélményekhez jutást.
A záró estén mindenki kiérdemelte
a síoktatás sikeres teljesítéséért járó oklevelet, az érmeket szimbolizáló
jutalom csokitallért és táblás csokikat. Külön díjaztuk a szlalom pályán elért
eredményeket, ahol legnagyobb meglepetésünkre mind a fiúknál, mind a lányoknál
a legjobb időeredményt egy-egy újonc érte el, és külön érdekességként a
lányoknál a századra pontos mérés ellenére hármas holtverseny alakult ki a
dobogó második fokán. Az igazi felhőtlen hangulatot azonban az estére
összevágott meglepetés zenés kisfilm okozta, mely a legemlékezetesebb
pillanatokat örökítette meg, számos ilyen volt - ilyen lett epizóddal. A
körkérdésre pedig, hogy eljönnének-e jövőre is síelni, a kis „aranyosok”
válasza egyöntetű igen volt. Az egyetlen gondjuk csak az volt, hogy miért nem
maradunk.
|
