Első kocka: a szegedi kis
„aranyosok” este kilenckor kigurulnak buszukkal a kollégium kapuján. Második kocka: határátlépés a letenyei
határon, a még nem EU-tag Horvátországba. Ennek köszönhetően megtapasztalhattuk
- ezen az utunkon utoljára-, hogyan működik a vám- és személyi vizsgálat ott,
ahol még valóban sorompók állnak az országok között és hatósági ellenőrzés
folyik a be- és kiléptetéskor.
Harmadik kocka: Zadar,
tengerpart, víziorgona, ezer éves kockakövek, magyar emlékek felkutatása,
Velencei Köztársaság kontra Könyves Kálmán, majd a várva várt homokos
tengerpart Pakostanéban, az egzotikus nádkunyhókkal. Persze a tenger csábító
közelsége miatt szükséges volt némi óvó-védő szabály kialakítására is, melyet,
mint tábori házirendet egy Fele sem igaz! - vetélkedő formájában dolgoztunk
fel. Jó móka volt a sok vicces és persze hibás válasz közül kiválasztani az
egyébként uncsi tiltó szabályokat.
Negyedik kocka: Az első napi
ámulatból felocsúdva, nem is kívánkoztunk a tengerparti szállásunktól messzire,
így először a camping adottságait igyekeztünk felkutatni és kiaknázni. Így
mehettek a bátrabbak „banánozni” egy felfújt henger alakú úszótesten, amin a
vállalkozó szelleműek a kapaszkodókat szorongatva igyekeztek fennmaradni, annak
ellenére, hogy az azt húzó motorcsónak olyan hullámokra vezette őket, mely
biztosan beborítja az utasokat. Ezt senki sem úszhatta meg szárazon, de nem is
igen akarta. Egy rövid strandolásnyi pihenőt követően jöhetett a következő
kihívás: a kalandpark meghódítása. Itt remegő lábakkal és kezekkel küzdöttük át
magunkat a lengő-függő akadályokon. Az éjszakai Zadar ünnepi hangulatban,
fényekkel és zenével fogadott bennünket, mintha csak a mi tiszteletünkre
történne mindez, de a valóságban Horvátország ezen a napon csatlakozott az
Európai Unióhoz és mi ennek az örömmámornak lehettünk részesei.
Ötödik kocka: a csapatépítés
jegyében a Zrmanja folyó zúgói és vízesései között indultunk ötórás vadvízi
evezésünkre, aminek kétszemélyes kajakokban és persze védőfelszerelésben
vágtunk neki, sisakban és mentőmellényben. Túravezetőink megdolgoztak a
pénzükért, hiszen eldugott bámulatos vízesésekhez, majd azokon keresztül
juttatták át a teljes csapatot. A 30 méteres vízesésen kötelekkel engedtük le a
hajókat, de a 3 métereseket szinte szabadesésben hódítottuk meg. Adrenalint
felszabadító élmény volt, ahol mindenkiről kiderült, hogy ki mennyire
csapatjátékos, mennyire figyel a társára, illetve a vezető utasításait mennyire
követi.
Hatodik kocka: az ötödik nap
képkockái egy hajókiránduláson mutatják a kis „aranyosokat”, amint Biograd felé
tartanak. „A fehér város a tengerpart mellett” Könyves Kálmán horvát királlyá
koronázásának helyszíne, és az „Adriahódító”-ként tisztelt és emlegetett magyar
király emléke büszkeséggel töltötte el lelkünket.
Hetedik kocka: A Krka Nemzeti
Park 17 vízeséssel kápráztatott el bennünket, de komoly vita folyt azok között
a kis „aranyosok” között, akik néhány éve megtapasztalhatták a Plitvicei-tavak szépségét
is, hogy melyik a fenségesebb. De miért is ne lehetne mind a kettő az…
Nyolcadik kocka: a tengerparti
nappalok. A szegedi kis „aranyosok” a nyílt tengeren kajakoztak, a felfújt és
locsolással folyamatosan hűsített és nehezített focilabda pályán csúszkáltak, a
napimádók napoztak, a kisrákokká sültek pedig a vízben hűsöltek. Azt hogy a
szegediek is camping lakói nem csak a recepciósok tudták, de az első naptól
kezdve a minden délutánra meghirdetett víziaerobik majd százfős résztvevői és
minden strandoló is láthatta, hiszen lelkes kis csapatunk a mindennapos
testnevelés jegyében minden alkalmat megragadott a mozgásra és a látványos
vízben együtt mozgó-táncolók népes csapatát növelte.
Kilencedik kocka: a tengerparti
éjszakák. Kivilágított strandröplabda pálya, ahol a diákok tanárok elleni
küzdelme igazi homokvihart és röhögési rohamokat hozott. Az esti karaoke
versenyek, ahol hang nem maradt a torokban és szem nem maradt szárazon a
hasfájdító nevetéstől. Az éjjeli őrjáratok ugyan igyekeztek rendet tartani a
felfokozott hangulatban eltelt nappalok és esti programok után, de valójában a
már-már várt különleges izgalmaktól menetesen zajlottak.
Tízedik kocka: búcsú a
tengerparttól. A táborzárón hagyományos vetélkedőnk segítségével felidéztük a
kiselőadásokból tanultakat, a kirándulásokon tapasztaltakat. A magyar emlékek
nyomában mi is emlékekkel gazdagodtunk, hiszen a saját élmények és fényképek
mellett, egy-egy pakostanei pólóval és apró csokikkal igyekeztünk
megédesíteni a búcsút.
Tizenegyedik kocka: részlet egy a
kollégiumból hazainduló kis „aranyos” által az ajtóba helyezett levélből:
„Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy elmehettem Horvátországba. Kiválóan
jó volt, nagyon élveztem!”
|